1. Caravaggio: Jézus születése Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel
Caravaggio az egyik leghíresebb barokk művész. Festményeinek többségén nagyon nagy kontrasztot fedezhetünk fel a fény és a sötétség között, ami a jót és a rosszat hivatott jelezni. Caravaggioról köztudott, hogy számos vallási alkotást festett. A palermói Krisztus születését a naturalista barokk kompozícióiról ismert Caravaggio egy évvel a halála előtt festette 1609-ben. Szent Ferenc és Szent Lőrinc társaságában megörökített Jézus születése képet 1969-ben ellopták a palermói San Lorenzo-templomból. Több mint ötven éve keresik hiába a hatóságok és a művészettörténészek. A kilencvenes évek végén többszörös gyilkosság miatt elítélt Gaspare Spatuzzo – miután tavaly informátorrá avanzsált – most kitálalt a bíróságnak: egykori kenyéradója, Filippo Graviano maffiafőnök még a börtönben mondta el neki 1999-ben, hogy a festményt megsemmisítették a nyolcvanas években.
2. Hugo van der Goes: A Portinari oltárkép
A Portinari-oltárkép vagy Portinari-triptichon (1475 körül) Hugo van der Goes flamand festő, Tommaso Portinari megbízásából készült olajfára készült triptichon festménye. Jelenleg az olaszországi Firenzében, a Galleria degli Uffiziben található. A XV. század végén készült flamand műalkotások közül ez a festmény a legtöbbet tanulmányozott.
A munkát Firenze egyik legnagyobb kórházában, a Santa Maria Nuova kórházban található templomba Tommaso Portinari olasz bankár, a kórházalapító leszármazottja rendelte meg.
Portinari több mint negyven évig élt Bruges -ben a Medici család bankjának képviselőjeként. A bal oldali panelen maga Portinari látható két fiával, Antonioval és Pigellóval; felesége, Maria di Francesco Baroncelli látható a jobb oldali panelen lányukkal, Margaritával. Pigelló kivételével mindenkit védőszentjeik kísérnek: Szent Tamás (lándzsával), Szent Antal (haranggal), Mária Magdolna (kenőcsös fazékkal) és Szent Margit (könyvvel és sárkánnyal). Amikor a mű 1483-ban Firenzébe érkezett, a Portinari családi kápolnában helyezték el. A központi panelen először a háttérben állítja be a karaktereket. Itt a pásztorok angyallal a fejükön láthatók. Ez a jelenet a pásztorok angyali üdvözlete, ahol az angyal eljön, hogy elmondja a pásztoroknak Krisztus születésének hírét. A központi panel előterében a pásztorok láthatók, akik Krisztust imádják.
3. Sandro Botticelli: A misztikus születés
A misztikus születés egy olajfestmény, amely az olasz reneszánsz mester egyetlen aláírt munkája. A mű azt a középkori konvenciót alkalmazza, hogy Szűz Máriát és a csecsemő Jézust a többi alaknál nagyobbnak és környezetüket is nagyobbnak mutatja;
ezt minden bizonnyal szándékosan a hatás érdekében tették, mivel Botticelli korábbi munkái helyes grafikus perspektívát használnak.
Szűz Mária a középpontban a gyermek Krisztus előtt térdelve látható, az őt meglátogató pásztorok és bölcsek jelenlétében. A mű alján három angyal ölel át három embert, míg mögöttük hét ördög az alvilágba menekül. A misztikus születés az öröm és az ünneplés, a földi és a mennyei gyönyör jelenetét ábrázolja, a festmény tetején táncoló angyalokkal.
4. Giorgione: A pásztorok imádása
Sok kortársától eltérően a velencei mester, Giorgione nem alkotott nagy több figurás kompozíciókat. A 1508 körül készült Pásztorok imádásánál a Szent Család kötelező alakjai és a térdelő pásztorok mellett jelentős szerepet kap a táj is – nem csupán háttér, hanem a mű fontos része. A horizont mélyen elhelyezett perspektíváját kék hegyek zárják le, ami a tér természetes érzetét kelti.
Az alkotásban különleges szerepet kap a fény, a kora reggeli órák tisztaságát, amely a quattrocento művekre jellemző, egy tompított délutáni fény váltotta fel.
A barlang sötétbarna színe szépen és kontrasztosan hangsúlyozza József, Mária és két pásztor ruháinak színét. A 91×111 cm méretű, fatáblára festett képet Washingtonban, a National Gallery of Art őrzi.
5. Giotto: Jézus születése
Giotto di Bondone, miután Firenzében, Rómában és Assisiben alkotott, 1303 és 1305 között Enrico Scrovegni megbízásából kifestette a padovai Scrovegni-kápolna teljes falfelületét. A művészettörténészek életműve betetőzésének tartják a falakat beborító freskósorozatot, melyet az UNESCO 2021-ben – több más XIV. századi padovai freskóval együtt – a világörökség részévé nyilvánított. A téglaépület belső terének teljes felületét beborítják a falképek. A freskóciklus és az épület tere között olyan nagyfokú összhang mutatható ki, hogy a kutatók feltételezése szerint maga a kápolna tervei is a festőtől származnak.
Borítókép: A XV. század végén készült flamand műalkotás (Fotó: Dr. Steven Zucker)
