Szabó Lajos tárnoki műhelyében fogad bennünket és elmondja, hogy az új technológiák iránti nyitottsága indította el a pályáján. A fémgőzölés magyarországi meghonosítása után az eljárást a hazai játékgyártásban alkalmazta sikerrel. Maszekként a trafikos értékesítés során jól ment a szekere, de idővel a kínai játékok dömpingje kiszorította a piacról, így nem tehetett mást a család, felhagyott játékgyártással és a karácsonyfadíszek készítésére kezdtek koncentrálni, amelytől a biztosabb megélhetést remélték.
Az 1980-as évek végén díszeivel sokak tetszését elnyerte, azonban a jósolt a nagy karrier elmaradt.
Villanykörtékből karácsonyfadíszek
A rendszerváltoztatás után a megrendelések elmaradoztak, és hamar csődbe is mentek. Szabó Lajos régi gépeit igyekezett átalakítani, amelyekkel gazdaságosabban lehetett termelni. Kiselejtezett műszaki eszközökkel kísérletezett, próbálkozott, nem adta fel. A legnagyobb problémát az üveggömbök tökéletes formájának a kialakítása jelentette. A Tungsram-gyárban készült villanykörték üvegburájából is megkísérelt díszeket készíteni. A kisebb-nagyobb sikerek után feleségével még nagyobb lendülettel vetették bele magukat a karácsonyfadíszek készítésébe. Felismerték, hogy a korábbi évtizedek nagy felfedezése, a fémgőzölés már nem megfelelő a karácsonyfadíszekhez.
Az igazi, csillogó fényű üveggömbök létrehozásához nélkülözhetetlen a drágább ezüstözés.
Az akkor kockázatosabb, de minőségibb utat választották és a 1990-es években újjáépítették vállalkozásukat. Termékeikkel elkezdték Nyugat-Európát járni. A frankfurti és a nürnbergi karácsonyi vásárokon rájuk mosolygott a szerencse. Nagy sikert értek el arany, ezüst és a piros színű díszeikkel is, de az igazi szenzáció a homokfúvott gömbüveg lett, amely technológia akkor egyáltalán nem volt ismert nyugaton.
Frankfurtban beválogattak bennünket a világ negyven legjobb kiállítója közé, amely óriási megtiszteltetés volt
– mondja Szabó Lajos, majd büszkén mutatja végig a tárnoki műhelyük legfontosabb állomásait. Minden részlegben családias környezetben dolgoznak a karácsonyfadíszeken. Az adminisztratív munka dandárját ma már a lánya viszi, de ő is jelen van és szép kora ellenére is állandóan tervez és alkot. Ahogy az elmúlt hatvan évben minden nap. Régi fogorvosi fúrógéppel készíti el öntvényeinek végső sablonjait. Örömmel mutatja be legújabb prototípusát, amely ez esetben egy kis mókust formáz.
Végigvezet bennünket az üzemen, ahol feltűnően sok a retrójellegű dísz.
Megtudjuk, hogy ez nem véletlen. A 1990-es évektől nemcsak arra törekedett, hogy jó minőségű üvegdíszeket készítsenek, hanem arra is, hogy megidézzenek valamit az eltűnt gyermekkorok varázsából.
Föladtam egy hirdetést, hogy retró díszeket veszek. Azokat már nem kellett kitalálni, egyszer bizonyítottak és megállták a helyüket a piacon
– fogalmaz Szabó Lajos, majd hozzáteszi, hogy így jött létre az a formavilág, amely úgy néz ki, időtlen, hiszen ma is sokan keresik őket. Szomorúan számol be viszont arról, hogy egy korábbi tűzesetben számos gépe odaveszett. Azok is, amelyek retró díszeinek többségét állították elő. Az idős mester még ma is aktív, ha gépek javításáról, szerszámok készítéséről van szó, de ilyen komoly berendezések újraépítésére már nem vállalkozhat. Kiváltképpen, hogy sok ilyen gép és az alkatrészek már beszerezhetetlenek.
A műhelye így egyfajta „múzeum”, ahol nem egy gépritkaság látható.
Megtalálhatók például az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből származó dobozoló vagy a szocialista korszak jellemző mechanikus berendezései, és mindazok az egyedivé varázsolt „sufnituning” eszközök, amelyeket a magyar lelemény és a mérnöki tudás tett karácsonyfadísz-készítő masinákká.
Karácsonyfadíszek és rutinos kezek
Szabó bácsi bevezet bennünket az ezüstözőbe, ahol fényes csillogó színt kapnak az üveggömbök, száradás után pedig festékbe mártják azokat, amellyel megkapják végleges tündöklő színüket. A rutinos kezek gyorsan végeznek egy-egy tárgy elkészítésével, de sok év gyakorlata rejtőzik e munkafolyamatok mögött. Az avatatlanoknak minden bizonnyal egy örökkévalóság lenne a díszek elkészítése.
