A keresztény hagyomány szerint december 24-e még nem karácsony – ezért nem is ünnepnap –, hanem a Jézus-várás utolsó napja. Éppen ezért e napra még az advent szabályai és tilalmai érvényesek.
Advent a karácsony napját megelőző várakozási időszak. Idén – mivel szenteste vasárnapra esik – sokak számára nem volt egyértelmű, hogy pontosan honnantól is kell számolni az advent kezdetét. Advent első vasárnapját december 25-től kell visszaszámítani, így idén meglehetősen későn, csak december 3-án kezdődött meg a Jézus-várás.
Népszokások világa
Szigorúan a szentmise után léptek életbe azok a népszokások, amelyek Kárpát-medence-szerte igen népszerűek voltak.
A sokak által ismert, december 13-ától készült Luca székére ugyancsak a templomból hazamenet álltak rá a bátrak, hogy meglássák a boszorkányokat a faluban. A közvélekedéssel ellentétben nem ilyenkor kezdődött meg a regölés hagyománya – hanem karácsony másnapján, december 26-án, amely viszont eltartott vízkeresztig.
Szenteste a néphiedelemben fontos szakrális-mágikus szerepet töltött be paraszti társadalomban.
Az éjféli mise után a gyülekezet tagjai ünnepelték Jézus Krisztus születését, több helyen félrehúzták a harangot, és – ősi szokás szerint – további zajt csaptak, hogy a gonosz szellemeket elűzzék a vidékről. Szent helyen és szent időben ugyanis nincs hatalma az ártó erőknek még éjfélkor sem. Elsősorban a pásztorok és az ifjak voltak a zajongás felelősei. Míg a legények kerepeléssel, ostorcsattogtatással, kurjantással folytatták a szentestét, addig a leányok különböző szerelmi varázslatokkal, házasságjóslásokkal múlatták az időt.
Az éjféli zajkeltés mellett fontos feladatot kapott két őselem is: a víz és a tűz.
A szenteste folyamán merített kútvizet, az úgynevezett „aranyos vizet”, gyógyító hatásúnak tartották. E szép szokás kiváltképpen a székelyeknél volt jelen. Az aranyos víz onnan kapta a nevét, hogy Mária szenteste fürdette meg a kis Jézust, és a víz ekkor „aranyossá” vált.
A vizet nemcsak megitták, hanem megkenték vele a gyermekeket és a jószágokat is, hogy egészségben tudják őket a következő évben.
Az ország egyes részein az ifjúság gúzsvesszőkkel díszítette fel a település közkútját, ahol aztán szenteste a fiatalok találkozhattak.
A téli éjszakában a tűzgyújtáshoz is különleges rituálék társultak. Alkalmi nyírfafáklyákkal indultak el a falvak lakói. Az égő láng és a gyertya misztériuma meghatározta az ünnep varázsát, akárcsak a terített karácsonyi asztal.
Még böjti nap révén a hús fogyasztása nem volt megengedett.
Ennek a tradíciónak az emléke az ünnepi terítéken is visszaköszön a hal és a mákos guba formájában, amelyek a szenteste hagyományos böjti ételei voltak.
A karácsonyi asztalra – az éjféli mise után – kalácsot és vizet is tettek mondván, hogy
Ha kis Jézuska gyün közbe, hogy az tuggyon enni
A karácsonyi terített asztalnak mindenhol meghatározott rendje volt. Megkülönböztetett figyelemmel terítettek. Az asztalra nemcsak ételeket, hanem a jövő évben nélkülözhetetlen gazdasági eszközöket is feltették, hogy megfelelően működjenek.
Advent a december 24-i éjféli misével ér véget, de maga a karácsonyi ünnepkör egészen január 6-áig tart.
Kárpát-medencei néphagyományaink döntő része is erre a karácsonytól vízkeresztig tartó időszakra koncentrálódik, mivel advent ideje az elcsendesedésről szólt. Mulatságokat, esküvőket nem lehetett a régi világban tartani advent ideje alatt.
Borítókép: A gyermek imádása Gerard van Honthorst festményén (Forrás: Wikipedia.com)
