Anti-Flag
Kezdjük rögtön a legbotrányosabb esettel: az amerikai Anti-Flag az egyik legnépszerűbb, de mindenképpen a leghangosabb politikai punkzenekar volt. Előszeretettel közvetítettek a pólóikon és merch-cuccaikon sorosista (No Borders, No Nations) vagy kommunista (No Masters, No Gods) jelszavakat, a dalszövegeikben nem volt ritka a keresztény- és kapitalizmusellenesség, a koncertjeiken pedig mindig elmondták, ha valaki a közönségben szexista, homofób, rasszista vagy transzfób, akkor annak kívül tágasabb.
Mindezek után aligha jöhetett volna váratlanabbul a hír, hogy Justin Sane frontembert szexuális erőszakkal vádolta meg több rajongólány.
Az együttes pedig a lehető legügyetlenebbül kezelte a helyzetet, egyik pillanatról a másikra törölték magukat a közösségi médiából, hosszú napoknak kellett eltelnie, amíg megszólaltak. Az énekes ekkor feltámasztotta az Instagram-oldalát, csak hogy tagadjon minden vádat, a zenekar többi tagja azonban közös közleményben küldte el melegebb éghajlatra és pszichiáterhez az egykori társukat.
Szomorú végszó ez egy harminc éve aktív és megállás nélkül turnézó zenekar esetében, amely egyébként olyannyira brutálisan energikus koncerteket adott, hogy élőben azokat is magával rántotta, akik egyébként nem azonosultak minden gondolatukkal.
Van még esély, hogy ismét lássuk őket?
Gyakorlatilag kizárt: a viharos szakítás után a zenekar tagjai talán akkor sem állnának szóba többet Justin Sane-nel, ha kiderülne, hogy ártatlan, erre azonban a nyilatkozatán kívül semmi jel nem utal, így jelenleg örülhet, hogy még nem indult ellene komoly jogi eljárás.
Sum 41
Egészen más ok miatt, de hasonlóképpen meglepő a kanadai együttes feloszlása.
A banda a kétezres évek elején berobbanó pop-punk hullám egyik legsikeresebb képviselője volt, később lemezről lemezre metál- és klasszikus rockelemekkel bővítették a közönségüket.
Egy komoly hullámvölgy volt a karrierjükben: 2014-re olyan súlyossá vált Deryck Whibley frontember alkoholizmusa, hogy az otthonában összeesett és kómába került – elmondása szerint ekkoriban már délre elfogyasztott egy üveg vodkát. Mindebből azonban felépült, azóta józan életet él, és energikusabb, mint valaha, ráadásul az együttes még a fénykorában sem volt olyan népszerű, mint az elmúlt években. Éppen ezért váratlanul érkezett a hír, amikor idén nyáron bejelentették, hogy feloszlanak, a döntést később azzal indokolta a frontember, hogy miután az elmúlt huszonhét évben ezer százalékban a Sum 41-ra koncentrált, szeretne kicsit mással foglalkozni, és egyébként is a legjobb a csúcson abbahagyni.
Van még esély, hogy ismét lássuk őket?
Nem is kevés. Mielőtt visszavonulnának, még jövőre megjelentetnek egy duplalemezt, majd egy utolsó világkörüli turnéra indulnak. Azt már tudni lehet, hogy júniusban Európában lesznek, a szomszédos osztrák Nova Rockon is fellépnek, majd ősszel visszatérnek a kontinensre még egy körút erejéig. Hazánkban eddig hét alkalommal jártak, mindegyik koncert hatalmas tömeget vonzott, így egészen optimisták lehetünk annak kapcsán, hogy 2024 nyarán vagy őszén visszatérnek.
Nofx
A Nofx a modern amerikai punkzene egyik legfontosabb együttese, nélkülük valószínűleg teljesen másként alakult volna a tengeren túli színtér, hatásuk a Green Day, az Offspring, a korábban említett Sum 41 és még végtelen mennyiségű hasonló zenekar dalain érzékelhető. Ráadásul a frontemberüknek, Fat Mike-nak saját lemezkiadója is van Fat Wreck Chords néven, amely folyamatosan felkarolja a stílus fiatal tehetségeit, ergo tényleg nem lehet a jelentőségüket túlmisztifikálni.
És punkosabban aligha kommunikálhatták volna a feloszlásukat, hiszen egy Instagram-kommentben közölték: még 2022 decemberében az oldalukon egy rajongó megjegyezte, milyen ritkán játszanak mostanában Kanadában, mire az énekes azt felelte, nagyon szeretik azt az országot, viszont a jövő év lesz az utolsó aktív évük, hamarosan bejelentik az utolsó koncertjeiket, és ,,igazán szép menet volt” az elmúlt négy évtized.
Később Eric Melvin gitáros egy interjúban azt mondta, hogy bár valóban az utolsó turnéra készülnek, nem oszlanak fel, lemezeket továbbra is szeretnének kiadni, Fat Mike azonban a járvány alatt nagyon elkezdett szorongani a hosszú koncertkörutaknak már csak a gondolatától is.
Az énekes egyébként sosem vetette meg az alkoholt és a kábítószereket, a szexuális élete sem volt szokványos – minderről a beszédes című könyvben, a The Hepatitis Bathtub and Other Storiesban (Hepatitiszmedence és egyéb sztorik) részletesen ír –, és talán a függőségeiből adódó problémái is szerepet játszottak a feloszlásban.
Van még esély, hogy ismét lássuk őket?
A 2024-re meghirdetett európai körúton bár kétszer is fellépnek Bécsben, Magyarországot nem érintik, így a hazai rajongók a 2014-es Sziget Fesztivál óta hiába vártak a visszatérésükre. Egyébként a tőlük megszokott módon igencsak punkosan állították össze ezt a turnét is, olyan alapállomások, mint Párizs vagy München is kimaradnak. Viszont a zenekart nem éppen megfontoltan vezető Fat Mike-ból kinézzük, hogy bármikor meggondolja magát és újra megjön a kedve a koncertezéshez.
Panic! At The Disco
A Las Vegas-i együttes lényegében már azelőtt befutott, hogy egyetlen koncertet adtak volna.
Történt ugyanis, hogy Ryan Ross gitáros hatalmas rajongója volt a Fall Out Boynak, így úgy döntött, néhány kezdeti demódalukat elküldi annak énekesének, Pete Wentz-nek, aki pedig más sztárokkal ellentétben nemhogy negligálta a levelet, hanem meglátogatta a frissen alakult bandát egy próbájukon, majd olyannyira meggyőzték őt az ott látottak, hogy leszerződtette őket a saját lemezkiadójához.
A Panic! At The Disco pedig kiválóan tudott élni a lehetőséggel, az első albumuk, az A Fever You Can’t Sweat Out és az azon szereplő gigantikus sláger, az I Write Sins Not Tragedies hatására a kétezres évek eleji emohullám egyik legfelkapottabb előadójává váltak, az amerikai Rolling Stones magazin pedig ,,a legnagyobb új rockbandának” nevezte őket.
És a kezdeti felfutást nem követték mélyrepülések: bár újra és újra megosztották a rajongótáborukat azzal, ahogyan lemezről lemezre populárisabbá váltak, az emo-punk elemeket egyre inkább elhagyták, és mások mellett az Imagine Dragons vagy a The Killers által képviselt teátrális stadionrock irányába indultak el, a döntéseik őket igazolták, legalábbis a lemez- és a koncertjegyeladások tekintetében mindenképpen.
Viszont, mint oly sok esetben, a hirtelen és elképesztően fiatalon jött siker (az első turnéjuk idején több bandatag még a középiskolát sem végezte el) nem segített a zenészek mentális egészségének, idővel a klasszikus felállásból mindenki lemorzsolódott alkohol-, drog- vagy egyéb problémák miatt, és szép lassan Brendon Urie énekes szólókarrierjévé vált az együttes, amelyben dinamikusan cserélődtek az új tagok és turnézenészek.
Végül a frontember idén bejelentette, hogy szeretne az apaságra koncentrálni, ezért feloszlik a banda.
Van még esély, hogy ismét lássuk őket?
Ha valóban csak az említett ok áll az együttes megszűnése mögött, akkor mindenképpen: számtalan családapa járja a világot zenészként, egy újraalakuló turné pedig mindig hatalmas marketingeseményt és persze rengeteg bevételt jelent. A magyar rajongók azonban kevésbé bizakodhatnak, az együttes a közel húsz éves karrierje alatt egyszer sem lépett fel nálunk.
Cloud 9+
Az elmúlt év a magyar rockzenei életet sem kímélte. A tíz évvel ezelőtt alakult Cloud9+ igazi kuriózumnak számított itthon, a brit Enter Shikarira emlékeztetve, de annál populárisabban egyesítették az elektronikus hangzást a metállal, a siker pedig nem maradt el, a nyarakat végigfesztiválozták, majd az év többi részében magabiztosan töltöttek meg klubokat szerte az országban. A profin hangszerelt és előadott dalaik pedig alkalmassá tették volna őket arra, hogy akár nemzetközileg is érvényesüljenek; nyilvánvalóan ennek a műfajnak megvannak a korlátai, de megvolt bennünk a potenciál, hogy a kontinensen az underground vérkeringésbe bekerüljenek.
És bár a karrierjük alatt tíz európai országban is felléptek, végül ez az áttörés elmaradt.
Ugyanakkor nem ez az oka annak, hogy a feloszlás mellett döntöttek: miként egy interjúban elmondták, az az energia, ami az új dalokhoz kellett volna, elfogyott, a járvány sem segítette a kreativitásukat, nem érzik magukban az erőt a megújuláshoz, és szeretnének méltóképpen búcsúzni a közönségtől.
Van még esély, hogy ismét lássuk őket?
A hazai zenekarok búcsúturnéja, majd újraalakulása kapcsán sokan szoktak a Kispál és a Borz esetével viccelődni, akik már számtalan alkalommal mentek szét, majd tértek vissza ismét. De a magyar metálközegben maradva mások mellett a Subscribe, a The Idoru vagy a Bridge to Solace is elköszönt már a közönségtől, majd újra színpadra álltak, így a Cloud9+ esetében sem vagyunk biztosak abban, hogy ez volt a végszó. Valószínűleg soha nem lesznek már olyan aktívak, mint az elmúlt években, de fogadni mernénk arra, hogy egy-egy különleges koncerten viszontláthatjuk még őket.
Borítókép: A Panic! At The Disco búcsúturnéjának Manchesteri állomása (Forrás: Facebook/Panic! At The Disco)
