Az első pépesítéssel előállított húsrudacskákat Johann Georg Lahnernek köszönheti az emberiség. A „frankfurter” névre keresztelt különleges étel egyedisége abban állt, hogy azt a hentesmester kétféle darált húsból szerette volna elkészíteni. A marha- és sertéshúsok összekeverését azonban – minőségi okokból – az osztrák céhes szabályozások szigorúan tiltották.
Egyedül a bécsi mészárosok céhe volt megengedőbb a hentesekkel.
A Habsburg Birodalom központjának ugyanis igen jelentős fogyasztói igényeket kellett kielégítenie, így megengedőbb volt a húsételek forgalomba hozatalánál. Lahner pedig élt ezzel a lehetőséggel. 1804-ben megnyitotta saját bécsi hentesüzletét, ahol a Frankfurtban tanult mesterségét tökéllyé fejlesztette. Lahner kulináris remekművét „bécsi Frankfurtinak” nevezte, ezáltal is tisztelegve mesterei előtt. A virsli hamar belopta magát az emberek szívébe.
A bécsi előkelőségek, polgárok és a véleményformáló nagyságok nem tudtak betelni a frankfurti virslivel. A frankfurti, illetve a bécsi virsli a birodalom közös, identitásalakító tényezőjévé vált. Prágában és Pest-Budán örömmel tunkolták ki a mustáros tányérok szélét egy jó szaftos virslivel.
Hazánkban az Osztrák–Magyar Monarchia idején lett közkedvelt: elsőnek a székesfővárosban, majd a nagyobb városokban.
A frankfurti virsli titkos receptje
A kolbászféléktől eltérően a megtisztított húst elsőnek puhára verték, majd apróra vágták, darálták és krémes pasztává keverték. Lahner idején ez igen fáradságos munka volt. A hentessegédek órákon keresztül gyúrták, keverték a húst, majd a kolbászhoz hasonlóan kézi töltővel juhbélbe tolták a marha- és sertéshúsból összeálló masszát.
Végül az így kapott rudacskákat megfüstölték, amely következtében az igazi frankfurtit nem kell megfőzni, csak melegíteni. A ropogós csemege így pillanatok alatt elkészült.
A frankfurti és a bécsi virsli ma két külön recepttel készül, amelyben a marha- és a sertéshúsok aránya különbözik egymástól. A XXI. században a virslit sokan tartják tévesen élelmiszeripari mellékterméknek.
Az igazi virsli nem hulladékból készül, nem a csontokról lefejtett maradványhúsokból, hanem kiváló alapanyagokból.
Egy osztrák recept szerint tíz pár frankfurti virslihez másfél kilogramm sovány sertéshús, egy kilogramm kemény szalonna, 65 gramm só, öt gramm cukor, egy gramm salétrom, hat gramm bors, két és fél gramm gyömbér, három és fél gramm kardamom szükséges, valamint sok-sok szaktudás és hozzáértés.
A virslire születése óta könnyed ételként gondolnak, amit reggelire vagy uzsonnára fogyasztunk. Ez az oka annak is, hogy a szilveszteri partikon gyakorta megjelent. A munkásosztálytól az arisztokráciáig – ha eltérő értékkategóriában és mennyiségben is, de – gyakorta virslikkel a kezében búcsúztatta a magyar ember is az óévet. A virsli egy igazi osztrák vívmány, melyre méltán lehetnek büszkék a sógorok, hiszen a világon szinte mindenütt kedveli e gazdaságos és ízletes eledelt.
