Békebeli időket idézett a Hot Jazz Band koncertje

Egy különleges, régmúlt időket idéző, elegáns, mégis szenvedélyes világba repítette a zene szárnyán a közönséget a Hot Jazz Band január 26-i, Óbudai Társaskörben megtartott koncertje. Az együttes ezúttal is a tőle megszokott magas színvonalon, az eredeti hangzáshoz és stílushoz hűen adta elő a 1920-as, 30-as és 40-es évek legikonikusabb filmslágereit. Ez az időszak egyszerre volt a jazz és a hangosfilmek születésének hőskora. A kort megidéző dalokat ezúttal érdekes és humoros történetekkel egészítette ki Kurutz Márton, a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának munkatársa. Így az est a kikapcsolódás és a szórakozás mellett a magyar film kezdeteivel kapcsolatos ismeretek bővítésére is kiváló lehetőséget nyújtott.

Ezek elkészítése kezdetben számos nehézségbe, ellenérzésbe ütközött. A stúdiókban nagy volt a feszültség, mert a némafilmeket készítő stáb nagyon utálta a „hangosokat”. Olyannyira, hogy a Székely István rendezte Hyppolit, a lakáj alkotóit a világosítópultról nemegyszer szeméttel dobálták meg, vagy például a kis zárt fülkét, ahonnan a hangot kellett keverni és ellenőrizni, és amiben rendkívül meleg volt, pálpusztai sajttal kenték be. 

A kezdeti akadályok ellenére azonban a magyar hangosfilmgyártás gyorsan szárnyra kapott. Részben a kiemelkedő tehetségű, a magyar közönség szívéhez közeli színészek miatt, részben a kiváló szakemberekből álló stáboknak köszönhetően. Emellett – amint arra Kurutz Márton is felhívta a figyelmet – természetesen az sem volt elhanyagolható tényező, hogy a magyar nézőközönség nagy része nem beszélt idegen nyelveket, a feliratozás vagy a szinkronizálás technikájának kifejlesztése pedig a későbbi korok vívmánya volt. 

Így rendkívül nagy kereslet mutatkozott a magyar nyelvű produkciók iránt. Örök igazság, hogy gyakorlat teszi a mestert. Nem volt ez másképp a filmiparban sem, a rendszeresen megjelenő új produkciók gyártása adta rutin egyre jobb szakembereket eredményezett. Olyannyira, hogy nemzetközileg is híre ment a magyar filmgyártás kiemelkedő színvonalának, és ennek, illetve az alacsonyabb költségeknek köszönhetően egyre több külföldi – köztük német, francia, román – stáb érkezett hazánkba forgatni. Ezzel együtt egyre több úgynevezett ikerfilm is készült, amelyeket két változatban, magyarul és egy idegen nyelven is elkészítettek.

A dalokat kiválóan kiegészítették a filmgyártással és a filmzenékkel kapcsolatos történetek. A szerző felvétele

Kurutz Márton arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a magyar hangosfilmek fennmaradási aránya a két világháború közti időből viszonylag jó – tíz százalék, ami elveszett vagy töredékes –, a némafilmek aránya ennél sokkal gyászosabb, ott tíz százalék sincs meg. 

A Nemzeti Filmintézet filmarchívuma ezért indította el a nemzetközi hungarikum kutatási programot, amelynek célja, hogy felkutassa a Magyarországon gyártott vagy külföldön készült, de magyar közreműködőkkel forgatott filmeket. Mint mondta, már néhány év elteltével is jelentős eredményeket tudnak felmutatni. A magyar némafilmek közül többet sikerült már felkutatniuk, Moszkvában és az Egyesült Államokban is találtak ilyen alkotásokat. Ezek közül az egyik például Kertész Mihálynak, vagyis Michael Curtiznek, a Casablanca rendezőjének az alkotása, amelynek az előkerülése nemzetközileg is jelentős hír volt. 

A több mint kétórás koncert során még számos érdekesség elhangzott. Részben ezeknek a vidám, gyakran anekdotikus történeteknek, részben pedig a feltöltődést ajándékozó koncertélménynek köszönhetően a közönség tagjai széles mosollyal az arcukon, élményekkel gazdagodva tértek haza.

Borítókép: Az 1985-ben megalakult zenekar dalaiban a jazzre jellemző rögtönzést ötvözi a filmzenék hangzásvilágával (Fotó: Óbudai Társaskör/Gálos Mihály Samu)