– Számomra a művészet létrejötte és befogadása is mindig is egyfajta szentség volt, ezért gondoltam úgy, hogy az elsőként Szentendrén megrendezett estnek ezt a nevet adjuk. Ennek a szónak a jelentésére, üzenetére, a műsor lassan egy éve alakuló vázára igen sokan ráéreztek, és visszajelezték: valóban szentség számukra az alkotás, és nagy szükségük van olyan terekre, amelyek művészeti élmények megteremtésére kínálnak lehetőséget. Úgy látom, hogy a program, a szó és a mögötte meghúzódó gondolat szépen megtalálta a közönségét – mondta Juhász Anna.
Az első helyszín Szentendre, a Fő téren lévő ÚjMűhely Galéria volt, a sorozatot pedig a MANK-kal és a Szentendrei Régi Művészteleppel együttműködve szervezték meg.
Az eredeti cél az volt, hogy bemutassák a művésztelep alkotóit és azt világot, ami egy-egy képzőművészeti alkotás kialakulására hatással van. Hiszen gyakran a képalkotás forrása is költői kép, tehát az irodalom. De akár a zene is lehet. Így jött létre a Sanctum-trialógus, amelynek estjein minden alkalommal egy képzőművészt állítanak reflektorfénybe.
Mióta országjáró programmá nőtte ki magát a kezdeményezés, az esteket igyekeznek olyanformán is településre és személyre szabni, hogy a meghívott művész kapcsolódjon a választott témához.
Tehát amikor Debrecenhez közeli kistelepülésen járnak, magától értetődő, hogy olyan vendéget hívnak el, aki kötődik Szabó Magdához és a cívisvároshoz. Abony közelébe Zalán Tiborral utaznak, Balassagyarmat mellé pedig a Mikszáthot kutató Praznovszky Mihállyal.
Találjuk meg egymást, legyen a kultúra híd, szülessenek élmények – ez a mi mozgatórugónk, és ebből a lelkesedésből táplálkoznak a programjaink. A Sanctum-előadásokkal nagyon jók a tapasztalataink: az emberek szeretik őket, óriási nyitottsággal és szeretettel fogadnak bennünket, és hazaviszik az élményt, amit abban a másfél-két órában kapnak
– mondta Juhász Anna.
A teljes beszélgetést az alábbi oldalon olvashatják.
Borítókép: Juhász Anna (Fotó: Bach Máté)
