Elsőként Claude Achille Debussy (1862–1918) korszakos jelentőségű zeneművét, az Egy faun délutánja című darabját hallhatja a közönség, amelyet Stéphane Mallarmé 1865-ben írt eklogája ihletett. Debussy nem a verset „fordította” a zene nyelvére, hanem előjátékot írt hozzá, a költemény hangulatát, a benne kifejezett életérzést fogalmazta meg tapintható érzékletességgel. Debussy a zenetörténet nagy útjelzői közé tartozik, hatása a XX. század jelentős zeneszerzőinek műveiben is felismerhető. Megújította eszköztárát, távoli tájak, régmúlt korok zenéjének elemeivel frissítette fel, továbbá meghatározó alapelvvé tette a francia szellem olyan jellegzetességeit, mint az elegancia, a finom formák, hangsúlyozta a rokonságot a kortárs francia költészettel, festészettel egyaránt.
A hangverseny folytatásában Edward Elgar (1857–1934) Sea Pictures (Tengeri képek) című dalciklusa hangzik el, melyet 1899-ben komponált öt különböző költő egy-egy versére.
Eredetileg szopránra tervezte a dalokat zongorakísérettel, később helyezte át mélyebb hangfekvésbe Clara Butt énekesnő kérésére, aki az 1899. október 5-i ősbemutató szólistája volt. A sorozat darabjait az fűzi össze, hogy szinte mindegyik dal zenekari kíséretében felhangzik a tenger ábrázolása, a hullámok vagy a fény játéka a víz felszínén és a szerelem. Érdekesség, hogy az első dal melódiájának részletei megszólalnak a további dalokban, sőt a második vers a fináléban is hallható.
„Ölelj erős karral át,
vihar dúlja fel az árt;
csak szívünk szilárd.
Szoríts jól, mert égre csap,
s cseppekre hull szét a hab;
szívünk tart ki csak.
Ajkam várja csókjaid:
minden öröm tovaring;
csak szívünk nem ing.”
(Hárs Ernő fordítása)
A Tengeri képek című dalciklus előadója Láng Dorottya mezzoszoprán, aki Budapesten született 1968-ban, és a bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetemen szerzett diplomát.
Rangos versenyeken ért el előkelő helyezéseket: London, Wigmore Hall-verseny 3. díj, (2011), Emmerich Smola-verseny 1. díj (2012), Mozart-verseny, Aix-en-Provence (2013). Az egyetem után szerződtette a bécsi Volksoper. A 2021/22-es évadban Bartók A kékszakállú herceg vára című művében Judit szerepét énekelte a Deutsche Oper am Rheinben, illetve ezt a szerepet fogja énekelni 2024-ben a Berlini Filharmóniában is.
Az est zárásaként Nyikolaj Rimszkij-Korszakovnak (1844–1908), a késő romantika orosz zenéje egyik legjelesebb alakjának 1888-ban komponált, Seherezádé című zenekari szvitje csendül fel, mely az Ezeregyéjszaka mesevilágát eleveníti meg.
Az ismert történet szerint Sahriár perzsa király a felesége hűtlenségét az egész női nemen akarta megbosszulni, ezért minden nap más-más leányt vett feleségül, majd a nászéjszaka után megölette őket. Amikor Seherezádéra került a sor, a lány azt kérte: csak addig hosszabbítsa meg az életét a király, amíg egy mesét elmond. A mese úgy lebilincselte a királyt, hogy elhalasztotta a kivégzést, másnap új mese következett, és ez így ment ezer és egy éjszakán keresztül. A mű végén a bosszúéhes király témája megenyhülten egybefonódik Seherezádé zenéjével, azt hirdetve, hogy a szellem és a szerelem ereje legyőzte a kegyetlen megtorlást.
A hangverseny karmestere Farkas Róbert, aki 1982-ben született. Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémián a karvezetés szakot Gál Tamás és Ligeti András tanítványaként. 2006-ban Erasmus-ösztöndíjjal a berlini Művészeti Akadémián folytatta karmesteri tanulmányait Lutz Köhler professzornál, 2012-ben diplomázott.
Tanulmányainak befejezése után a művészeti vezető asszisztense lett a Berlini Állami Operaházban, később a Heidelbergi Színház operatársulata szerződtette.
2013-tól hét éven át volt Fischer Iván asszisztense. Magyarországon is rendszeresen vezényel többek között a Nemzeti Filharmonikusok, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Danubia, a Savaria, a Pannon Filhamonikusok és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein. 2021 szeptembere óta a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere.
