Az egyszerre hagyományőrző és modern, a 19. század közepének operai hagyományait, valamint a XX. század elejének zenei divatját ötvöző, néhol impresszionista stílusjegyeket mutató mű mind szerkesztésmódját, mind a nagy volumenű hangszerelést, mind a vezérmotívum technikát tekintve Wagner hatását tükrözi. A romantika korszakának vége felé, a nemzeti öntudatra ébredés idején keletkezett műben gyakran a cseh szerző népének zenéjére jellemző elemek is felfedezhetőek. Ahogy a Jaroslav Kvapil által írt librettó is – amelyet a költő lírai tündérmesének nevezett – számos cseh népballadát és népmesét felhasznált ihletett adó forrásként. A szerző 1899 nyarán, egy dániai tartózkodása alkalmával írta meg a szövegkönyvet, amelyre Hans Christian Andersen A kis hableány című meséje mellett nagy hatással volt két romantika korabeli cseh szerző, Bozena Nemcová Népmesék és legendák, valamint K. J. Erben Egy csokor népi legenda című gyűjteménye.
Maga a zene is mesebeli, misztikus hangulatot tükröz egyebek mellett a víz fodrozódását remekül megjelenítő hárfának köszönhetően, amit kiválóan egészít ki és erősít fel az előadás látványvilága. A Zoób Kati által alkotott mesés, hol szecessziós, hol art deco stílusjegyeket mutató jelmezek és a Szendrényi Éva tervezte díszlet is kettősséget tükröz. Az első és a harmadik felvonásban a tó világát idéző, örvényt ábrázoló spirál mellett a lekerekített formák, a fehér, kék és ezüstös színek is a vízi világra utalnak.
Csakúgy, ahogy a csodás selyem fátyolruhába öltözött táncosok által előadott, Rafai-Vetési Adrienn koreográfus által megálmodott szerpentintáncok is a víz hullámzását jelenítik meg. A második felvonás díszlete ezzel szemben az emberi világot, a kastélyt jeleníti meg szögletes formáival és erős színeivel. A díszlet mindkét esetben kiváló lehetőséget kínál a térjátékra. Az érzelmi világok és a szereplők közötti viszonyrendszerek tükröződnek abban is, hogy ki, mikor, hol helyezkedik el a bravúrosan kialakított térben, amelynek az első és harmadik felvonásban meghatározó eleme a hatalmas kör alakú tükör is. Ez a felület Czeglédi Zsombor videótervező munkájának köszönhetően olykor holdszerűvé válva szintén jelentősen hozzájárul az atmoszféra megteremtéséhez.
A Magyar Állami Operaház Halász Péter által vezényelt előadásában Ruszalkát Brassói-Jőrös Andrea, a Herceget Nyári Zoltán, az Idegen hercegnőt Rálik Szilvia, a Víziembert Szemerédy Károly, Jezsibabát Gál Erika kelti életre. Az Erdőőrt Fülep Máté, a Vadászt Erdős Attila, a Kuktát Topolánszky Laura, az Első nimfát Kapi Zsuzsanna, a Második nimfát Fürjes Anna Csenge és Heiter Melinda, a Harmadik nimfát pedig Megyesi Schwartz Lúcia alakítja. Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara, a Magyar Nemzeti Balett, valamint a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói.
