A művész a kultura.hu-nak adott interjúban elmondta, hogy az invenciók zenei-művészi szempontból mindenképpen, de a művek egy része technikailag is meghaladja a zeneiskolás korosztály szintjét.
Bach nem tudta megtagadni önmagát,
és fiataloknak is azzal a legmagasabb igénnyel komponált, mint istentiszteletre kantátát – fogalmazott.
Dobozy Borbála úgy látja a két- és háromszólamú invenciók igazi művészi tartalmát a gyermek még nem tudja megfelelő szinten bemutatni, megszólaltatni. Ettől függetlenül nagyon jó, ha a növendékek ilyen értékes tananyagon fejlesztik képességeiket, zeneiségüket, ízlésüket. Hozzátette, hogy ugyanez a helyzet a 18 kis prelúdiummal, amelyek szintén szerepelnek a lemezen.
A hangszer kiválasztásról és a felvételről is kérdezte a zenészt az újságíró.
– Igazi élmény volt számomra, hogy az invenciókat a BMC gyönyörű hangú és impozáns külsejű új hangszerén rögzíthettem, amely a XVIII. század első felében működő Michael Mietke német mester műhelyéből származó csembaló tökéletes kópiája. Bach személyes kapcsolatban volt vele, s a kötheni udvar számára tőle rendelt hangszert. Ennél ideálisabb csembalót tehát e darabok felvételéhez elképzelni sem lehet – fejtette ki a művész.
A szocializmus évei alatt nyugatra nem lehetett ösztöndíjat kapni, de az úgynevezett baráti országokba igen. Kiderült, hogy az akkori idők egyik legjelentősebb csembalóművésze, Zuzana Ruzickova asszony Pozsonyban tanít, így felvételizett hozzá, elnyert egy ösztöndíjat és elkezdte felsőfokú tanulmányait. – Egy évvel később átkerültem a prágai osztályába, s megszereztem az első diplomámat. A gyönyörű prágai évek után sikerült posztgraduális stúdiumon részt vennem a salzburgi Mozarteumban, ahol heti két alkalommal Nikolaus Harnoncourt, a régizenei mozgalom legnagyobb hatású és lenyűgöző tudású alakja tanított historikus előadói gyakorlatot. Felejthetetlen volt, mint ahogy az azt követő tanulmányév is Zürichben, Johann Sonnleitner irányításával. Hálás vagyok Istennek ezekért a rendkívüli mesterekért, a tőlük kapott életre szóló példa- és útmutatásért.
A csembaló csaknem százötven év Csipkerózsika-álom után, a XX. század elején, Wanda Landowska lengyel zongora- és csembalóművésznek köszönhetően tért vissza ismét a zenei életbe.
Az építésmódja jelentősen megváltozott. A régizenei mozgalomnak köszönhetően azonban visszatértek az „igazi” csembalók, a XVII–XVIII. századi hangszerek kópiái. A XX. század nagy komponistái csak a modern építésű csembalót ismerték, abban gondolkodtak, ezért például Frank Martin, Martinu, Poulenc, Francaix, valamint Ligeti György bizonyos műveit hitelrontás lenne kópiahangszeren előadni: egészen más hangzás jönne létre, mint amilyet a zeneszerzők elképzeltek, és a kottában előírt regisztrációt sem lehetne megvalósítani – mondta a művész.
Az interjú teljes egészében ITT olvasható.
