Azonban ez korántsem a happy end, hanem lényegében itt kezd kicsúcsosodni a konfliktus a fentebb említett báróval, aki mindent bevet, hogy ellehetetlenítse a férfit.
És érdekes módon pont ezek a feszült pillanatok működnek a legkevésbé a filmben, a forgatókönyvírók a kosztümös drámák elcsépelt eszközeivel élnek, a főszereplőn kívül a többi karakter nem igazán izgalmas, a sztori ,,főgonosza” pedig közhelyesebb aligha lehetne, hiszen egy tipikusan kisebbségi érzésektől fűtött, hisztérikus figuráról van szó, nagyon távoli példával élve már-már a legutóbbi Csillagok háborúja-trilógia Kylo Renjét juttathatja eszünkbe, nincs igazán megfestve, egyszerűen csak végtelenül megátalkodott.
Mads Mikkelsen azonban ezúttal is kiváló, mint mindig, a puszta tekintetével és a ráncaival képes megfogalmazni egy teljes, küzdelmekkel teli emberi sorsot, egyszerre árasztva magából a mély melankóliát és a férfias elszántságot.
A színész rajongóinak így bátran ajánljuk a filmet, másoknak fenntartásokkal, mert minden erénye és szándéka ellenére hiányzik belőle az igazi dráma, az igazi mélység és a nagy katarzis. Talán ez is az oka annak, hogy bár A fattyú volt az idei Oscar hivatalos dán nevezettje a legjobb idegen nyelvű alkotás kategóriájában, végül nem jelölték a díjra.
Borítókép: A fattyú (Forrás: Vertigo Média Kft.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!