Hatalmas terek, finom, lágy, természetes színek, letisztulság és üdítő harmónia. Már a kiállítás legelején is érzékelhető, hogy itt valami szokatlan, távoli kultúra lenyomata köszön vissza ránk. Az ingyenes tárlat vizuális káprázata az eleven természetből fakadó valódi szépség lényegére hívja fel a figyelmet és arra bátorít, hogy a papírmerítés folyamatához hasonlóan önmagunk alkotóivá váljunk, s hogy az átalakulás reményében mélyen mártózzunk meg a próbára tevő létben. Szinte sokkolóan hat az ezer Buddha-fej a kiállítás középpontjában több száz handzsi domborműből álló installációban, amelyen a tradicionális koreai színvilágot láthatjuk hihetetlen finomságú színátmenettel. Ha azonban szívesen eltévednénk a színkavalkádban, kipróbálhatjuk a tükrös szobát is, ahol a fellógatott textilek között valódi közelségben érezhetjük a színek és az anyagok misztériumát.
Korea és a természetes színek
A természetes alapanyagokból létrehozott színek mindannyiunkban ismerős érzést keltenek és nyugalmat árasztanak, a mesterséges színek azonban elfárasztják a szemet. A kémiai festés stimuláló és élénk, de hiányzik belőle a természetes színek mélysége. A természetes anyagokból készült színek ugyanis titokzatosak és mélyek, még ha idővel el is halványul, az csak a természetes szín szépségének egy másik árnyalata lesz. Minden nemzetnek megvan a maga színrendszere és színkultúrája, amelyet a sajátos környezete formál. Dél-Korea tradicionális színhasználatában a természetes, tehát nem fehérített vagy festett színek, és az öt alapszín, azaz az obangszek, a fehér, a kék, a fekete, a piros és a sárga dominálnak, amelyeket a környezet természetes elemeiből származtattak.
Li Szengcsül hitvallása
Li Szöngcsul művészi hitvallása is a természetes anyagok és színek értékrendiségén alapul. Festő-szobrászként több mint harminc éve foglalkozik a Koreai-félszigeten fellelhető természetes színekkel és a koreai hagyományos papírral, a handzsival. Az ezeréves múltra visszatekintő fehér papíreperfa kérgéből készült handzsi a restaurátor szakmában és a tradicionális belsőépítészetben is elismert lenyűgöző tulajdonságai mellett kulturális sajátosságok kifejezésére is alkalmas, vallja Li, akinek a kiállításon látható handzsi domborművei és a természetes anyagokból kinyert színinstallációi egyszerre személyes és kollektív útkeresésének egy-egy jelentős állomásai. A művészi tevékenységen túl Li régiséggyűjtő is, aki a pályafutása alatt először mutat be a handzsihoz kapcsolódó relikviákat is. Köztük van a Holdkorsó, a bölcsesség bódhiszattvája és a Kelengyés láda is.
Mi is az a handzsi?
A papírt időszámításunk előtt Kínában találták fel, Koreában a papírkészítés nem sokkal ezután kezdődött, Európába azonban csak évszázadokkal később került. A koreai papír, azaz a handzsi a hagyományos kézzel készített papír neve. A handzsi a papíreperfa néven ismert, Koreában őshonos, sziklás hegyoldalakon jól termő fa belső kérgéből készül. Handzsit először a Három Királyság idején, 704 körül nyomtattak, ami a koreai papírgyártás kifinomultságát bizonyítja ebben a korszakban. A modern korban a papír tömeggyártásával a handzsi azonban visszaszorult, de kalligráfusok, restaurátorok és kézművesek a mai napig használják.
A handzsi készítéséről több felvételt is láthatnak a kiállításon az érdeklődők.
Borítókép: Buddha-szobrok a kiállításon (Fotó: Teknős Miklós)
