A kamaratárlaton látható a Szent Korona másolata, amelyet a 2006-ban elhunyt Agárdy Gábor Kossuth-díjas színművész készített, Balogh Eszter képzőművész koronázási palástról készített festménye, a Szent Korona zománcképeinek id. Weil Róbert által készített, felnagyított másolatai, Sík Sándor életének relikviái, valamint a darab jelmeztervei, bábjai.
– A színdarab és a kiállítás egyaránt azt kívánja megjeleníteni, hogy az Árpád-kor a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb korszaka volt. Az, hogy mi több mint ezer év után is államalkotó nemzetként itt élhetünk Európa közepén, az Árpád-házi királyoknak és elsősorban István királynak köszönhető – mondta a kiállítást megnyitó L. Simon László.
Az író, politikus, a Magyar Művészeti Akadémia tagja hangsúlyozta: István király személye elválaszthatatlan a kereszténységtől, hiszen a magyar állam azért tudott létrejönni és megmaradni, mert a nyugati kereszténységhez kapcsolódott. Hozzátette: a kereszténység a kezdetektől legjobb művészeink során ihlette meg.
L. Simon László szólt arról, hogy nincs még egy ilyen szakrális tárgy a világon, mint a magyar Szent Korona, amely a király legitimációjának legfontosabb tárgya volt, ezáltal a magyar államiság megtestesítője.
A koronázási palást kapcsán L. Simon László felidézte, hogy a palástot Szent István és Gizella 1031-ben készíttette, eredetileg szakrális tárgynak, miseruhának. Később vált világi tárggyá, a koronázási szertartás nélkülözhetetlen kellékévé. A politikus megnyitóbeszédében sajnálatosnak nevezte, hogy az elmúlt harminc évben nem születtek olyan színdarabok, amelyek az Árpád-kor nagyjainak életét dolgoznák fel.
Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója, az István király című színdarab címszereplője azt mondta a kiállítás megnyitóján, hogy nagy felelősség történelmi alakot megformálni, és bátorság elővenni Sík Sándor művét.
Zsódi Viktor, a piarista rend magyar tartományfőnöke arról szólt, hogy a kiállításon kicsit jobban meg tudják mutatni Sík Sándor életét.
– Különleges piarista szerzetes volt, kreatív ember, cserkészvezető, órákat tartott a szegedi egyetemen, és az előadásait tömegek látogatták, emellett írt verseket és drámákat is – mondta, majd hozzátette: a most felújított színházi darab megmutatja, mit is jelent most Sík Sándor István király képe.
Az államalapító utolsó napjaira, István végső dilemmájára fókuszál Sík Sándor 1934-ben megjelent műve, arra, hogy kire hagyja a koronát: az Árpád-vérből való pogány, de magyar Vazulra vagy a keresztény, de velencei Orseolo Péterre?
A darab stábjában Horváth Márk bábtervező, Ondraschek Péter díszlet- és Berzsenyi Krisztina jelmeztervező, valamint Berecz István koreográfus is komoly szerepet kapott; a jeleneteket vizuális elemekkel, zenével, tánccal tűzdelt etűdök fűzik össze. Az előadásban Istvánt Rátóti Zoltán, Gizellát Söptei Andrea, Orseolo Pétert Szabó Sebestyén László, Aba Sámuelt Szarvas József, Vazult Kristán Attila alakítja.
