Szűcs Nelli Fedák Sáriról, a háborúról és a színész feladatáról

Pályatükör készült Szűcs Nelli színésznővel a Magyar Kurírban. A Nemzeti Színház művésze azok közé tartozik, akik személyiségükből fakadóan még akkor is hatással vannak ránk, ha nem vagyunk rendszeres színházba járók. Megkerülhetetlenekként, akarva-akaratlanul is jelei, meghatározói kulturális életünknek.

20240110 Budapest Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című drámájának fotóspróbája a Nemzeti Színházban. fotó: Polyák Attila (PA) Origo képen: Schnell Ádám, Szűcs Nelli, Polyák Anita, Herczegh Péter Fotó: Polyak Attila

A következő felvetésben arról beszélgettek, hogy az utóbbi években személyében visszahozta színházi életünkbe a szinte már elfeledett tragika jelzőt, az igazi drámai színésznő rangot. Szűcs Nelli harminckét éve játssza Mariskát a Tótékban, ami egyszerre tragikus és komikus szerep. Úgy érzi, kell hozzá érés, tudás, tapasztalás. Alapvetően azt vallja, nincs kis szerep. – Mégis, ahhoz, hogy a nagyot el bírjuk viselni, el tudjuk hordozni, sok mindenben meg kell mártóznunk – mondja a színésznő. – Nem szabad félni, akarni kell változni! Mert minden téma és minden szerep más: más a szövegtípus, a rendező, a megközelítés. Számomra fontos a változás, az átváltozás. Én még szeretem azt, amikor valami nem kényelmes. A kereséssel tudok igazán beindulni – mondja. Ezt vette észre Theodórosz Terzopulosz, aki a Bakkhánsnőket rendezte; tetszett neki, hogy mer változni. – Mert a színház szerintem a változásról szól. Kétségtelen, hogy a nagy drámai szerepekhez szükség van a színészi puttonyra, mindarra, amit megéltem, ami fájt, ami nem sikerült, amit nem kaptam meg. És ez jó, mert van miből építkeznem – teszi hozzá. 

A hivatása szempontjából fontos a spirituális háttér, mint mondja, úgy megy fel a színpadra: Isten velem, ki ellenem? Úgy érzi, Istennek köszönheti, hogy ezen a pályán van. Mint mondja, ahhoz, hogy valami változzon bennünk, muszáj szembesülnünk a valósággal.

– Amikor a gyerekeimet figyelmeztetem valamire, nem csak azért teszem, mert őket akarom dorgálni. Magamat is emlékeztetem arra, hogy mit nem szabad vagy mit kellene másképpen csinálnom. Mert én is nap mint nap elbukom. Nap mint nap! Arra kérem a Jóistent: legyen kedvem reggel felkelni, és minden napra adjon egy újabb esélyt. Azért, hogy az életben és a hivatásomban is rendre visszataláljak a helyesebb útra – foglalta össze gondolatait a színésznő.

A teljes interjú a Magyar Kurírban olvasható. 

Borítókép: A Kurázsi mama a Nemzeti Színházban (Fotó: Polyák Attila)