– A közönség nagy érdeklődéssel fogadta aktuális rendezését, a Fekete hattyút. Mit sejtet az elnevezés, mire számíthat a néző? Csajkovszkij 150 éve megálmodott klasszikus történetének tánc-thrilleres feldolgozása miképpen viszonyul az alapműhöz?
– Az elnevezés sok mindent sejtet. Egyrészről pontosan üzeni a néző számára, hogy a Hattyúk taváról, a világ legismertebb balettjéről van szó, ahol Csajkovszkij csodálatos muzsikája csendül fel. Ugyanakkor azt is üzeni, hogy nem a mindannyiunk által ismert klasszikus verzió, hanem egy átdolgozás látható. E verzióban a mélységet, a sötét erőt, azt a furcsa, elvarázsolt létet keressük, melynek szimbóluma a fekete hattyú. Már a cím pszichoanalitikus megközelítést sejtet. 2010-ben készült egy azonos című amerikai pszichothriller Darren Aronofsky rendezésében – ott teljesen más irányból, de az alkotó mégiscsak hasonló fekete erőt keresett. A film népszerűsége segít, hogy a mi üzenetünk is célba érjen. Társulatunk a Szegedi Kortárs Balett kortárs táncegyüttes, ebből adódóan az eszköztárunk eltérő a klasszikus balettétől. Azzal a nézői elvárással sem szerettünk volna egy azonos, Hattyúk tava cím esetén megküzdeni, hogy a színházba betérő vendég azt gondolja, klasszikus megoldással operáló előadást fog látni. Utóbbi nem a mi feladatunk, a mi eszköztárunk ezt nem teszi lehetővé. Ezek a gondolatok húzódnak meg a címválasztás, azaz a Fekete hattyú elnevezés mögött.
– Az alkotás műfaja balett-thriller. Miért éppen erre a zsánerre esett a választása, és a gyakorlatban ez milyen mozzanatokban tükröződik?
– A műfajválasztásnak több oka van. Egyrészről ad egy kis nyomoznivalót a nézőknek, sőt annyit elárulhatok, hogy gyilkosság is van a történetünkben. A haláleset megfejtése során érdekes lesz, ki kivel van, és mely szereplő milyen motívumok mentén cselekszik. Ez a dinamika önmagában feladatot ad a nézőknek, akik feltehetően szép ívet fognak bejárni a karakterekkel, megtalálva azok igazságát és motivációit.
– Milyen díszletet és jelmezeket álmodtak meg a produkcióhoz?
