A Kossuth adó Este című műsorában Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tudományos kutatója Cselőtei Lászlót, a Hammerworld magazin vezető szerkesztőjét, tulajdonosát kérdezte a lap megjelenésének kezdeteiről és a folytatásról. A műsor elején Cselőtei, a Hammerworld társszerkesztője – aki jelenleg egyébként az NKA Hangfoglaló könnyűzene-támogató program kollégiumának vezetője is – elmesélte, hogy a magazint ’86-ban indították el Lénárd László barátjával, úgynevezett fanzinként, rajongói lapként. Sajnos Lénárd 2022-ben súlyos betegségben meghalt, de tiszteletbeli főszerkesztőként szerepel a kiadványban, amelyet Cselőtei vezető szerkesztőként visz tovább.
A metál magyar kezdetei – zene vagy bántó zaj?
A műsorvezető kérdésére, hogy mit szólt a heavy metal zenéhez és a magazinhoz az édesapja – aki egyébként az átkosban országgyűlési képviselő és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora volt –, Cselőtei elmondta, hogy meg lehetett győzni őt értelmes dolgokról. A hetvenes években egy háromszobás budai lakásban éltek, és ő az öccsével elkezdett zenélni, úgy metálosan. Mivel sok kortársa az utcán keveredett mindenféle balhékba, ehhez képest édesapja örült, hogy ők inkább otthon zenéltek.
Pedig az is előfordult, hogy az alsó szomszéd feljött, hogy megkérdezze, fűrészgép működik-e náluk.
A lényeg: édesapját meg lehetett győzni arról, hogy ez egy ártalmatlan dolog, csak a zenéről szól.
Magazin a metálról, avagy a tudományos fantasztikum határán
Cselőtei László arról is mesélt, hogy mindig érdekelték a művészetek, az irodalom, például a sci-fi; egy barátjával, Gáspár Lászlóval be is jártak a Galaktika tudományos-fantasztikus magazin szerkesztőségébe. Kitalálták, hogy létrehoznak egy sci-fi lapot, egy amatőr tudományos fantasztikus fanzint, ami más, mint a Galaktika. Ez teljesen underground módon készült, amatőr módszerekkel. Így volt már némi gyakorlatuk újságkészítésben, mire elindult a zenei magazin. És amikor Lénárt Lászlóval elkezdek heavy metal újságokat gyűjteni, akkor a szüleiket kérték meg – akik gyakran jártak külföldre, Nyugatra –, hogy hozzanak nekik ilyen lapokat. Ahogy ezeket nézegették, eszükbe jutott, hogy kellene egy magyar fanzint csinálni, amiben a metálról írnak. Így kezdődött.
Cselőtei először gyerekkorában, ’86-ban ment el egy igazi nagy koncertre az öccsével. A Piramis lépett fel a csillebérci úttörőtáborban, hatalmas buli volt. Onnantól mindenhol ott akartak lenni a testvérével.
Az újságban pedig mindent el akartak mondani, amit a metálról gondoltak. Nem volt esély arra, hogy nagy lap legyen, nem is lehetett akkoriban, örültek, hogy kétszáz példányban meg tudott jelenni az első szám. Szerencsére apja olyan körökben mozgott, ahol ezekről is döntöttek. A szamizdatokat természetesen üldözték, úgyhogy nem volt egyértelmű, hogy mit szólnak majd a laphoz a hatóságok. Cselőtei megkérte az apját, hogy derítse ki, hogy lehet-e ebből baj, akinek végül nagyvonalúan azt mondták a döntnökök, hogy hadd csinálják a gyerekek. Nem volt benne politika, csak zene.
Metallica Hungarica, úton a Nyugat felé
Cselőtei az is felidézte a műsorban, hogy ’88-ban találták meg a Reformot, amely az első független kiadók között volt akkoriban. Velük adták ki lapjukat, a Metallica Hungaricát, majd a német Metal Hammer magazin tulajdonosai is elkezdték támogatni őket. Ám egy évvel később kiderült, hogy a Reform egy fillért sem ad a németeknek, mert hatalmas bukás volt a lap. A németek kedvelték Cselőteiéket, de ők sem akartak pénzt veszteni. Aztán mégis az ő ötletük volt, hogy a magyar fiúk csináljanak egy kft.-t. Adtak nekik kölcsönt is, hogy indítsák el a saját lapjukat. Cselőteiék vállalkozók lettek, de nem ismerték ennek a veszélyeit. Felvettek egy idősebb embert ügyvezetőnek, aki ugyan értett a pénzügyekhez, de nem érdekelte a zene. Csak később döbbentek rá, hogy mennyi kárt okozott nekik: hátráltatta őket, nem értette az egész lényegét. 1996-ban tudtak csak elszakadni tőle, utána kezdődött az újság igazi története.
Nagyon kíváncsiak voltak rájuk a külföldiek, semmit nem tudtak a vasfüggöny mögötti országokról, izgalmas volt nekik ez a magyar világ. Úgyhogy Cselőtei Lászlóék nagyon jó kapcsolatot építettek ki a kinti kiadókkal, elkezdtek tőlük áramolni az információk.
A Vasszűz-torta és a metál nagyjai
A műsorvezető kérdésére Cselőtei elmondta, hogy a nagy zenekarokkal régebben sokkal egyszerűbb volt kapcsolatba lépni.
Amikor még nem is volt újságjuk, már akkor is elérték például az Iron Maident. Kiderítették, hogy melyik szállodában laktak, süttettek egy Iron Maidenes tortát az egyik rokonnal, és át is tudták adni nekik.
Amikor már megvolt az újság, akkor Hegedűs László koncertszervező segített nekik teljesen önzetlenül. Például ha Budapestre jött a Kiss, akkor szólt Cselőteiéknek, elmondta, hogy mikor, melyik étteremben lesznek a Duna-parton. Így mutatta be a magyar fiúkat a zenekarnak, a menedzsernek. Cselőtei Lászlóék lényegében mindenkivel találkoztak, akivel akartak.
A teljes beszélgetés a Médiaklikk Kossuth rádió oldalán hallgatható vissza.
