Tóth Péter Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia zeneművészeti tagozatának vezetője legújabb művét Raymond Queneau azonos című – Exercices de style – virtuóz szövege ihlette. A francia író, költő, matematikus 1947-ben megjelent epikai stílusgyakorlatához az ötletet egy zenei klasszikus: Johann Sebastian Bach A fúga művészete című nagyszabású variációs ciklusa adta.
– A szegedi egyetemen néhány évvel ezelőtt kaptam egy felkérést, hogy írjak a magánének tanszék hallgatóinak vizsgadarabot. A felkérés miatt eleve sokszereplős darabban gondolkodtam, amikor bevillant Raymond Queneau francia szerző Stílusgyakorlatok című írása – mondja Tóth Péter, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának dékánhelyettese.
– Zenei stílusgyakorlatom műfaját tekintve kabaré-opera, amely számtalan eszközzel zsonglőrködik, bűvészkedik. Az első változatot sajnos „elvitte” a Covid, később előástam, és átírtam a művet négy szereplőre.
Humorát részben a szöveg adja: hálás vagyok Bognár Róbertnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta műfordítását, amit nevezhetünk akár átiratnak is, hiszen Queneau humorát a mai magyar viszonyok között élvezhetjük.
Bognár Róberttel, az Árgyélus királyfi és a Tóték című operáim szövegkönyvének írójával korábban is sikerrel dolgoztunk együtt.
Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című irodalmi játékát 1982. október 23-án mutatta be a Katona József Színház.
A darab, amely azon az ötleten alapszik, hogy egy néhány mondatos, egyszerű történet akár százféleképpen is elmesélhető, a magyar színháztörténet egyik legsikeresebb előadása lett. Az alaptörténet banális: egy fiatalember felszáll a zsúfolásig megtelt autóbuszra, pofátlanul leül egy megüresedett helyre, majd találkozik a barátjával, aki azt mondja neki, hogy még egy gombot fel kell varrnia a kabátjára.
Bognár Róbert átiratában a történet elmesélhető precízen, kényeskedve, metafizikusan, szonettben, csasztuskában, csacska dalban, konyhalatinsággal, görögösen – és még számtalan módon.
Queneau kilencvenkilenc sziporkázó variációjából Tóth Péter kiválasztott egy csokorra valót: a tizenhat képbe komponált egyfelvonásos kabaré-opera a színházi figurák alakformálásba is betekintést enged Seres István Pipu rendezésében.
A humoros, sokszor burleszk jelenetekben Somogyvári Zita szoprán, Szélpál Szilveszter tenor, Bita Boglárka mezzoszoprán és Altorjai Tamás basszus operaénekesek keltik életre az állandó történet mindig változó karaktereit, Szokody Anikó zongoraművész kíséretében.
Mindig is izgatott, hogyan lehet a szöveg elvontságát, az átvitt értelmű kifejezéseket megjeleníteni a zenében
– meséli Tóth Péter.
– Jellemző rám némi szarkazmus, és különösen közel áll hozzám Örkény István, ahogyan kifordítja a világot az Egypercesekben vagy a Tótékban. A Stílusgyakorlatokban a humor forrása a szöveg mellett a zenei asszociáció: utalások többek között a schönbergi dodekafóniára, Puccini operájára, a Pillangókisasszonyra, és még a „Summáját írom Egör várának” dallama is megjelenik a megfelelő szöveghelyen. Zeneszerzőként sok helyről inspirálódom, merítek ihletet, gondolatot, ötletet, és úgy vélem, vannak olyan alaptörténetek, amiket érdemes elővenni, saját értelmezésben megfogalmazni újra és újra.
Vokális művek szerzőjeként elsősorban verset, prózát keresek, így volt ez akkor is, amikor villámcsapásként hasított belém a gondolat, hogy hát itt van ez a Queneau-darab!
Mivel folyton folyvást megfelelő szövegek után kutatok, nem is feldolgozásként, sokkal inkább rátalálásként tekintek a nekem kedves, műveimben is felhasznált irodalmi idézetekre. A Halálvirágok címadásakor például Weöres Sándor egyszavas versei inspiráltak. Vonósnégyesre írtam a darabot a BMC felkérésre, és a komponáláskor leginkább az foglalkoztatott: hogyan lehet a tizenkét fokú hangsort átformálni?
A Halálvirágok dallamkezelése rokonságban áll Bartók I. vonósnégyesével, amely szinté elhangzik április 20-án 19 órakor a magyarkanizsai Művészetek Házában.
Közreműködik a Kosztándi Vonósnégyes: Kosztándi István és Behán László Dezső hegedűn, Tuzson Edina brácsán és Kőrösi Györgyi gordonkán.
