András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, de gyermekkora és ifjúsága a Balaton-felvidékhez, Sümeghez és környékéhez kötötte. 1962 és 1966 között dolgozott a Magyar Televíziónál, ahonnan rendezőasszisztensként a filmgyárba került. Mások mellett forgatott Ranódy Lászlóval, Fábri Zoltánnal, Máriássy Félixszel, Sára Sándorral, akik valamennyien meghatározó mestereivé váltak.
1969-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1973-ban rendezői diplomát szerzett. Fiatal filmrendezőként bekapcsolódott a Balázs Béla Stúdió munkájába; ott készítette el a Dózsa népe című ironikus rövidfilmjét. Első egész estét betöltő mozija, a Veri az ördög a feleségét – bár nehéz körülmények között forgatta – szép sikert aratott. Az egyre népszerűbb rendező számos televíziós produkcióban vett részt, legsikeresebb tévés filmje a Végkiárusítás lett.
1977-ben aláírta a csehszlovák ellenzék által kezdeményezett Charta 77-et, amelyben értelmiségiek és művészek tiltakoztak a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen. Ellenzéki elkötelezettsége miatt ettől kezdve évekig nem forgathatott újabb játékfilmet.
A nyolcvanas években rövid ideig a Mafilm önálló színésztársulatának vezetője volt, később a Dialóg Filmstúdiót vezette. A rendszerváltást követően producerként is dolgozott. A Sára Sándor irányította Duna TV-ben önálló szinkronműhely vezetésével bízták meg.
Írótársával, Munkácsi Miklóssal elkészítette az első filmje folytatásának szánt Még mindig veri az ördög a feleségét című forgatókönyvet, de a megvalósításra már nem volt lehetősége.
Alkotásaival számos hazai és nemzetközi filmdíjat nyert el.
András Ferenc 2024 áprilisában kórházba került, ott halt meg, de halálának körülményei egyelőre nem kerültek nyilvánosságra. A rendezőt a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) saját halottjának tekinti.
