Táncsics Mihály jobbágycsaládba született 1799-ben Ácsteszéren. Édesanyja szlovák, édesapja horvát származású volt, így talán nem véletlenül érzett különös vonzalmat a nyelvek, kiváltképp a magyar nyelv tanulmányozása iránt. Gyermekkorát a szegénység és a kizsákmányolás árnyékában töltötte, ez később egész életét meghatározta. 19 évesen azonban kitört a jobbágysorból: először vándorinas lett, miközben autodidakta módon művelte magát, majd Budán elvégezte a tanítóképzőt, később latint és jogot is hallgatott. Tudományos tevékenysége szorosan összefonódott az újságírással és a közéleti szerepvállalással.
Táncsics Mihály, a szegények apostola
Városfejlesztő, újságíró, tankönyvszerző, amatőr nyelvész, politikai fogoly – csak néhány cím, ami a magyar reformkor egyik ikonikus szereplőjéhez tartozik. Táncsics Mihályra mégis joggal úgy emlékezünk a leggyakrabban, mint az egyik első szocialista politikusra, aki önerejéből küzdötte fel magát a korabeli magyar értelmiség elitjébe. Szocialista beállítottsága miatt sokan még ma is a magyar politikatörténelem egyik ellentmondásos alakjaként hivatkoznak rá.
Mindig és mindenütt maguk a polgárok, éspedig a vagyontalan munkások oltalmazták a szabadságot, vagy szerezték vissza, ha az már elveszett vala.
Táncsics Mihály korán házasodott, feleségül vette egy csizmadia lányát, és eleinte legfőképp nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. Hamarosan azonban összetűzésbe került a cenzúrával, amiért kénytelen volt külföldön kiadni írásait. Volt szerkesztője a Pesti Hírlapnak és az általa indított, radikálisabb hangvételű Munkások Újságának is, előbbiben kiállt Kossuth Lajos mellett a jobbágyfelszabadítás ügyében, utóbbit viszont maga Kossuth tiltatta be.
A politikai csatározások a reformkor szereplőit sem kerülték el, mégis olyan korszaka volt ez a magyar történelemnek, amikor a közös cél, a szabad, polgári Magyarország víziója még az ilyen komoly ellentéteket is egységbe tudta kovácsolni a legfontosabb pillanatokban.
Harcok és üldöztetések
Táncsics Mihályt 1847-ben a cenzúra megsértése miatt, izgatás vádjával ítélték el és zárták börtönbe. Innen az 1848-as forrongó ifjúság szabadította ki, utána képviselőként részt vett az első népképviseleti országgyűlésben. Táncsics nyílt beszédei és kompromisszumképtelensége miatt azonban gúny tárgyává vált, amiért Kossuth is sokat tett. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, de felesége rejtekhelyen bújtatta.
Az egyenlő szabadság és egyenlő jogok teszik a forrást, melybül mindenki egyaránt meríthet jólétet, boldogságot, áldást.
1857-ben amnesztiát kapott, de rendőri felügyelet alá került. 1860-ban tüntetés szervezése miatt tizenöt évi börtönre ítélték, ahonnan 1867-ben szabadult. 1869 és 1872 között országgyűlési képviselő volt, közben Arany Trombita címmel ismét lapot indított, és bekapcsolódott a munkásság szerveződésébe. Utolsó éveit mégis nélkülözésben élte le, házát elárverezték. 1884-ben halt meg Budapesten.
Táncsics Mihály a magyar irodalom és történelem kiemelkedő alakja, akinek bátorsága és elkötelezettsége ma is példaértékű. Számos utca, intézmény őrzi nevét, és 1990 óta az állam a róla elnevezett díjjal jutalmazza a kiemelkedő újságírói teljesítményeket.
