A Tunyó Öröksége zenekar – az elődformációt is beszámítva – immár közel egy évtizede ápolja, népszerűsíti a több mint tizenöt éve súlyos baleset következtében elhunyt énekes-frontember életművét. Erőssége nem csupán a Tunyogi Péter orgánumához kötődő hangszín és énekstílus, de a hagyományos, úgynevezett vintage hangszerekkel (például eredeti Hammond-orgona) történő előadásmód is.
A műsorban a klasszikus P. Mobil-, illetve TRB-dalok mellett olyan szerzemények is helyet kapnak, amelyeket az eltávozott énekes élő előadásokon nem vagy csak ritkán tűzött műsorára.
(Például az Időgép zenekarral a Szemben a széllel, vagy a Piramis rockhimnusza, a Becsület). Tunyogi Péter halálának 10. évfordulójára a zenekar saját emlékdallal, illetve annak lemezfelvételével tisztelgett az ikonikus énekes előtt. A szövegét az azóta ugyancsak elhunyt Csiga Sándor jegyzi, aki a legendás A zöld, a bíbor és a fekete című P. Box-szerzemény versét is papírra vetette anno.
A Tunyó Öröksége zenekar több alkalommal hívott neves vendégeket emlékműsorához. Kalapács József, Rudán Joe és Varga Miklós énekesek színpadra lépésével megelevenedtek, új színt kaptak az emblematikus P. Mobil-, illetve Tunyogi Rock Band dalok, köztük az öttételes, teljes Honfoglalás szvit, amelyhez videós háttérvetítés is társul (az előadás többi részében további klipek, illetve Tunyogi Péter életéről készült fotók váltják egymást diavetítésben).
Adódik a kérdés: mi a közös Magyarország napjainkban is legkiválóbb három rocktenorjában?
Mindenekelőtt a Tunyogi Péter munkássága iránti feltételen elköteleződés, tisztelet, s nem utolsósorban a rock szeretete.
Noha Kalapács pályafutása 1982-ben a Pokolgéppel kezdődött, zeneileg azon a P. Mobilon nevelkedett, amelynek lemezeiről Tunyogi Péter hangján szólaltak meg a magyar rock himnuszai. Rudán Joe 1997-ben épp Tunyogit váltotta az Örökmozgóban; Rudán azon kevés énekesek egyike, aki adottságai révén megugorhatta a Tunyó által magasra emelt lécet. Varga Miklós annak a Pandora’s Box elnevezésű szuperformáció mikrofonja mögött állt, amelyet 1980-ban a P. Mobil két meghatározó zenésze alapított, és a frissen alakult zenekarba magával vitte saját, meghatározó szerzeményeit.
Tunyogi Péter – aki 1979-ben Vikidál Gyulát váltotta a fronton – a P. Mobilban lett népszerű, országos hírű énekes, amelynek első hivatalos lemezei is az ő hangján szólalnak meg. Öt év külföldi vendéglátós zenélés után visszatérve megalakította saját formációját, a Tunyogi Bandet, amelynek koncertjein főként P. Mobil-dalok hangzottak el. A zenekar az Örökmozgó feléledését követően sem szüntette be működését, ami a frontember kiválásához vezetett. Az 1997-től két eltávozott P. Mobil-taggal is megerősített korábbi csapat Tunyogi Rock Band (TRB) néven folytatta a zenélést, a nevezetesebb P. Mobil-dalok mellett saját szerzeményekkel is jelentkeztek. Tunyogi Péter súlyos betegsége miatt a nevét viselő társulat nélküle folytatta tovább működését, majd az énekes 2005-ös visszatérésétől (miután korábbi, saját együttesével megszakadt az együttműködés) több kísérletet tett a P. Mobilt megelőző formációjának felélesztésére. Utolsó felvétele a kecskeméti Időgép zenekarral Tunyogi Band név alatt készült (Szemben a széllel).
Utolsó együttesei a haláláig működő Új Tunyogi Rock Band, s ezzel párhuzamosan a több volt P. Mobil-taggal született Mobilmánia alakulat. 2008. november 1-jén az Új Tunyogi Rock Banddel adott klubkoncertje előtt végzetes balesetet szenvedett, majd november 9-én elhunyt.
Halálának tizedik évfordulójára, október 20-án a szülővárosában, a békéscsabai Jókai Színházban Tunyogi Péter tiszteletére emléktáblát avattak.
