– Hogy született meg a koncertsorozat terve?
– Ahogy Immanuel Kant mondta, az igazán jó zenei ötlet mindig spontán. Ezt figyelhetjük meg a legnagyobb zeneszerzők, köztük Beethoven, Bach vagy Mozart szerzeményeinél is. Nekem is így jött ez az ötlet.
Fellépőként és a közönség soraiban ülve egyaránt volt már alkalmam megcsodálni a Magyar Zene Háza káprázatos, üvegfelületek által körülölelt koncerttermét, amelynek a reggeli fényben teljesen más a hangulata mint délben vagy este. Egyszer csak megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne itt egy olyan koncertsorozatot tartani, amely ugyanazon a napon, három különböző napszakban is a zene élményével várja a közönséget.
Ugyanabban az épületben, mégis különböző miliőkben. A koncertnap mottóját is ez a gondolat ihlette: Reggel zene, délben zene, este zene.
– A fényviszonyok és az üvegfelületek játéka miatt lesz ennyire különböző a három koncert?
– Részben emiatt, hiszen a helyszín által teremtett hangulat is hatással lesz a közönségre. Másrészt az emberek reggel máshogy reagálnak az őket érő benyomásokra, mint este. Harmadrészt mindhárom napszakra más-más műsort állítottam össze, az előbb említett tényezőkhöz alkalmazkodva. Reggel például Johann Sebastian Bach F-dúrban írt Olasz koncertjével indítok, ami vérbeli olasz stílusban íródott, lendületes, ugyanakkor nagyon barátságos, könnyed zene. Nem véletlenül választottam nyitószámnak. Ahogy az sem véletlen, hogy az esti koncerten noktürnök, vagyis az este és az éjszaka zenéi is elhangzanak majd, délután pedig az adott napszak hangulatához illő, a természetről, a délutáni álmélkodásról és az érdeklődő megfigyelésről szóló műveket adok majd elő. Igazán izgalmas feladat volt összeállítani a műsort, amely végül hónapok hosszú ötleteléseinek eredményeképpen született meg.
– Volt olyan zenemű, ami semmiképpen sem maradhatott ki a programból?
– Nagyon fontos volt számomra, hogy Bach zenéje mindhárom hangversenyen felcsendüljön. Az én szememben ő a legnagyobb zseni. Saját univerzumot, új dimenziókat teremtett, ráadásul – mint a nagyok általában – rendkívül sokoldalú is volt. Vele indítom mindhárom hangversenyt, de minden alkalommal más arcát fedezhetjük majd fel. Reggel a már említett Olasz koncert hangzik el tőle, délután pedig egy francia szvit, amelyben egy sokkal érdeklődőbb, szemlélődőbb oldala tárul elénk. Este a Wolhtemperiertes Klavier második, 1744-ben keletkezett kötetének második darabja, a c-moll hangnemű prelúdium és fúga hangzik el. Ebben egy elmélyült, filozofikus, koncentrált hangulatú Bach-művet ismerhetünk meg.
– Kiknek a művei csendülnek még fel aznap?
– Előadok Beethoven-szonátákat is. Délelőtt például sokak kedvence, a C-dúr „Waldtsein” szonáta is elhangzik, amelynek a Napfelkelte, azaz az Aurora a harmadik tétele. Ez a zongorairodalom gyöngyszeme. Az esti koncerten is lesz Beethoven-mű, akkor az 1821-ben íródott Asz-dúr hangnemű szonáta hangzik el. Az első tétel jelölése Moderato cantabile molto espressivo, con amabilità (sanft), ami arra ösztönzi az előadót, hogy éneklően és a lehető legkifejezőbb, leginkább szeretetteljes és gyengéd módon adja elő a tételt. A mű második tétele gyors lüktetésű, Allegro molto, és humoros, csúfolódó hangvételű német népdalidézetek is felfedezhetők benne A mű harmadik tétele egy idézetet is tartalmaz Bach János-passiójából, amelyet Beethoven tovább gondol és szárnyaltat. Hihetetlen ez a mű. Beethoven ekkor egy súlyos betegségből tért vissza, és a legmélyebb szomorúság után, a mű végén ott van a legboldogabb, legünnepélyesebb és legpompázatosabb kiteljesedés. De a reggeli koncerten fontos szerepet kapnak Liszt Ferenc Paganini-etűdök ciklusának legismertebb darabjai, délután Mozart és Claude Debussy zenéje is felcsendül, este pedig a napszakhoz illő noktürnök is elhangzanak, amelyeknek legnagyobb mestere Frédéric Chopin.
Az egész napos koncertsorozat záróakkordja Chopin Op. 49-es fantáziája lesz, amely a virtuozitásával és egyben elmélyült gondolatiságával az emberi fantázia végtelenségét mutatja be.
– Azon kívül, hogy hangulatukkal az adott napszakhoz illeszkednek, milyen más szempontok játszottak szerepet a művek kiválasztásában?
– A hangnemek összhangja alapvető fontosságú számomra, bár mások talán nem mindig veszik észre vagy értékelik ennek jelentőségét. Ez azonban kulcsfontosságú elem, amely segítségével a közönséggel együtt élhetjük át az előadást, amelynek igazi varázsa ebben a közös élményben rejlik.
A publikum érzékenysége, figyelme és jelenléte olyan különleges köteléket teremt az előadó és a közönség között, ami egyszeri és megismételhetetlen, és ami nélkül nem lenne teljes az előadás. Érzem, amikor ez a kapcsolat hiányzik a koncertekből, de érzem azt is, amikor jelen van.
Az ilyen élményekben az idő szinte észrevétlenül telik el, miközben évszázadokat élünk át a zenében. Ez az, amit a leginkább szeretek a koncertekben: az együtt átélt idő mélységét és elevenségét. Ezért választottam most is olyan szerzőket a barokk, a klasszikus, a romantikus és a 20. századi zeneirodalomból, akikkel alászállhatunk az idő rejtelmeibe, ezért választottam olyan darabokat, amelyek megmutatják a zene nyelvének változatosságát, ezért választottam olyan helyszínt, a Magyar Zene Házát, amely reggel, délben és este is koncertre invitál bennünket. Igazán izgalmas és különleges lehetőség ez számomra.
