
− Említette Csíkszentmiklóst. Édesanyja onnan származik, így gondolom, az ön életében is fontos szerepet játszik ez a hely.
− Igen, nagyon. Ünnepekkor mindig visszajárunk oda. Nagyon sok hangversenyt adok Erdélyben, és jótékonysági programokon is részt veszek.
Erdély varázslatos, nekem szívügyem, és csodálatos az is, hogy onnan jön például Kurtág, Eötvös Péter, Ligeti, Bartókról nem is beszélve. Én pedig a XXI. század szülötteként szeretnék ebbe a sorba tartozni mint Boros. A másik ilyen fontos helyszíne az életemnek pedig Pécs, a szülővárosom, ahol a világszínvonalú Kodály Központ is található, és ahol kiskorom óta együttműködöm a zenekarral. Horváth Zsolt igazgató rendszeresen felkér egy-egy fellépésre. Úgyhogy Pécsett és Erdélyben is otthon vagyok.
Emellett pedig járom a világot, legyen az éppen München vagy Tokió. A tanulmányaim során is igyekszem minél többfelől gyűjteni tapasztalatokat. Münchenbe a világ minden tájáról érkeznek tanáraink, de itthon, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is hallgatom többek között Baranyay László professzor óráit, Bogányi Gergely Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész pedig a mentorom.
− Egyaránt otthonosan mozog tehát itthon és külföldön is?
− Nem egyedüliként csinálom így a történelem során, korábban is voltak rá példák, hogy valaki külföldön is otthon van, és hazahozza, itthoni koncerttermekben kamatoztatja azt ott szerzett tapasztalatait. Nagyon hálás vagyok, hogy rengeteg lehetőségem van itt, Magyarországon, legyen az televíziós műsor, mint a Virtuózok, amelyben jövőre műsorvezetőként is próbára tehetem magam vagy éppen Az Orfeum mágusa az Operettszínházban, továbbá a koncertjeim, amelyekkel az egész generációmat szeretném megszólítani. Az az érdekes gondolatom, hogy az egész ország Boros Misije lehetek. Legyen az az ország bármelyik tája vagy a környező országok, én mindenkihez szeretnék szólni. Említettem már a nagy zenészeket, akik Erdélyből származnak. Ezt a sort a XXI. században is folytatni kellene, és én ennek szeretnék egy fontos alakja lenni. Az egész életemet ennek szentelem.
− Az imént szó esett a Virtuózokról is. Milyen érzés, hogy annak a tehetségkutatónak, amelyben megismerhette a közönség, az idei évadban a műsorvezetője lehet?
− Műsorvezetőként ugyanaz a művészi kifejezésvágy hajt, mint a zongoránál ülve. Nincs különbség, mert a zene és a beszéd egyaránt egy-egy közlési formanyelv. Ez a mostani beszélgetés is ugyanolyan nekem, mint amikor például egy Schubert-művet játszom: kifejezek valamit, ami én vagyok, legyen az a szavak vagy a hangjegyek által közvetítve.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!