A budapesti Madách Színház világhírű musicalek otthona

A hazánkban élő egykori bolgár alkotmánybíró, Georgi Markov a magyar színházlátogatókat is zavarba hozza a hazai színházi élettel kapcsolatos ismereteivel, tájékozottságával. Szíve szerelme a Madách Színház, ahova már számos bolgár hírességet elkisért.

A Madách Színház bejárata, az elõadásokat hirdetõ óriás plakátokkal a fõváros VII. kerületében, az Erzsébet körúton. Forrás: MTI/MTVA/Bizományosi: Róka László

Budapest híres nevezetességei az egyedülálló Parlament, a Halászbástya, templomok, fantasztikus hidak a Duna felett, a Margitsziget, a Szépművészeti Múzeum híres mesterek gyűjteményével, az Operaház, amely a világ tíz legszebbje között szerepel, az európai kontinens első elektromos metrója 1896-ban, a híres Gellért és a Széchenyi fürdők, a minden kontinensen népszerű Operettszínház és a világ egyik legütősebb nyári bulija, a Sziget Fesztivál – sorolta Georgi Markov hazánkban élő volt bolgár alkotmánybíró a magyar főváros leghíresebb nevezetességeit. A szerző cikke a bolgár Teatar folyóiratban és a Pik hírportálon jelent meg a napokban, melyben kiemelte, van egy másik budapesti attrakció is, amelyet érdemes meglátogatni, mégpedig a Madách Színház.

Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója beszél az Alain Boublil –Claude-Michel Schönberg A nyomorultak című, Victor Hugo regénye alapján készült musicalje szereposztását bemutató sajtótájékoztatón a New York kávéházban 2015. február 3-án. Fotó: Kovács Tamás /MTI

„Miért ült le egy Budapesten élő jogász írni egy több évtizedes múltra visszatekintő szakmai kiadványba, mint például a Teatar (Színház) magazinba?” – tette fel a kérdést, majd összegyűjtötte, miért érdemes a Madách Színházba ellátogatni.

Kiemelte, a színház olyan előadásoknak ad otthont, melyek színvonala egyedülálló a musicalműfajban. Hangsúlyozta, a létesítményben gyakran megfordulnak bolgár turisták is, akik kivétel nélkül az előadásoktól is lenyűgözve kiáltják: „Ezek a musical királyai!”. Kiemelte, más nemzetek köreiben is népszerű  a színház.

Markov szerint a Madách 1983-ban lett igazán népszerű: március 25-én ugyanis színpadra állította a Macskákat, és a premieren maga Webber jelent meg Sarah Brightman énekesnő társaságában.

A darabot már több mint negyven éve játsszák, az előadások száma meghaladta az 1600-at, és még mindig telt házas. „Máig emlékszem, hogy a szocializmus idején Bécsből jöttek nézők autóbuszokkal a budapesti bemutatóra, csupán két évvel a londoni premier után” – idézte fel a szerző.

Emlékeztetett arra is, hogy a Macskák darabot egy bécsi találkozó alkalmával ajánlotta fel Webber a színház akkori és jelenlegi igazgatójának, Szirtes Tamásnak. „Ez az előadás többet fog tenni a kommunizmus ellen, mint egy egész NATO-hadsereg” – idézte fel Webber szavait. A Macskák darabért mindössze ötezer dollárt kért el. 

Hasonlóan sikerült a Madách Színház színpadára elhozni Az operaház fantomját is, melyről Webber és Szirtes Tamás a londoni Gillian Lynne Színház falai között egyezett meg. A darabot 2003-bam mutatták be először, a premieren a zeneszerző is részt vett. Akkoriban Mahó Andreára jutott Christine szerepe. Az operaház fantomját azóta több mint kilencszáz alkalommal vitték színpadra.

Később a Mamma Mia! darab híre is bejárta az egész világot, több száz előadásnak adott otthont a Madách Színház. Markov kiemelte, kedvencei közé tartoznak Muri Enikő, Gallusz Nikolett, Koós Réka, valamint Sasvári Sándor alakításai.

Cikkében A nyomorultakat is kiemelte a szerző. „Az előadás után után egy barátom megkérdezte, hogy nem moziban voltunk-e” – idézte fel. Végül pedig a Pretty Woman (Micsoda nő!) című darabról értekezett, kiemelte Solti Ádám, Pósa Viktor, Sánta László, Sári Éva, valamint három, Vivian szerepét alakító magyar színésznő alakítását, köztük Gubik Petráét.

Markov szerint azon túl, hogy a színház kiváló színészekkel dolgozik együtt, koreográfia és technikai felszereltség szempontjából is kiemelkedik. Megemlítette, „az erkélyes terem 850 férőhelyes, egy csodálatos kávézóval, ahol a Tokaji és az Unicum fogyasztása mellett lehet a híres színházi perecet enni”.