A rendszeresen jelentkező Magyarságkutató estek sorozatban nem először foglalkoznak történészek, kutatók, hungarológusok azzal, milyen szerepet töltöttek be a magyar királylányok Európa udvaraiban. Az előző alkalommal Árpád-házi Szent Kingáról volt szó, most pedig Nagy Lajos királyunk legfiatalabb leánya, Szent Hedvig lengyel királynő rövid, ám annál jelentősebb örökséget hagyó életéről beszélgetett Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója, Bíró Csilla irodalomtörténész, J. Újváry Zsuzsanna történész és Kerékjártó Ágnes hungarológus.
A beszélgetés során kiderült, hogy a magyar királylányok, akik Európa egyik legerősebb, legstabilabb és – talán ezekkel összefüggésben – kulturális tekintetben is élen járó állam szülöttei voltak. Neveltetésük az Árpád-kortól kezdve kiemelkedőnek számított, bármelyik Európai udvarban megállták a helyüket.
Kimagasló erényeiket nemcsak az tükrözi, hogy sokuk fontos szerepet játszott férje oldalán az állam vezetésében, de az is, hogy a középkori keresztény eszményeknek megfelelően a magyar királylányok közül huszonötöt avatott szentté a katolikus egyház. A magyar királylányok kolostorokat és kórházakat alapítottak, szemináriumokat sőt egyetemeket hoztak létre, és némelyikük rendkívüli hatással volt választott hazájának sorsára.

Hedvig hercegkisasszonyt apja halála után választották lengyel királynőnek, s 1384-ben koronázták meg. A tízéves kislány hamar a nagypolitika forgószelébe került, mert jegyeséről, Habsburg Vilmos osztrák hercegről a lengyelek hallani sem akartak, ám annál szívesebben vették, amikor Jagelló litván nagyfejedelem kérőként jelentkezett. A lengyelek és a litvánok között ugyanis gyakori háborúság dúlt, és a házasság nemcsak békét hozhatott, de szövetséget, sőt a két állam egyesülését is lehetővé tette. (Ahogy ez meg is történt a későbbiekben.)
Kerékjártó Ágnes hungarológus arra hívta föl a figyelmet, hogy a házasság két nagyon távol álló embert kapcsolt össze. Nemcsak a jelentős korkülönbség áthidalása jelentette a nehézséget, nemcsak a műveltségük eltérő gyökerei és tartalmai okoztak vagy okozhattak volna problémát, de az is, hogy Hedviget mélyen megélt keresztény hite irányította, férje viszont pogány volt. Az, hogy a rendkívüli távolság nem okozott komoly problémát a házastársak között, mindkettőjük emberi nagyságáról árulkodik. A meglepő azonban az, hogy amennyire a történeti ismereteinkből kirajzolódik, jobbára a litván uralkodó alkalmazkodott Hedvig elvárásaihoz. A férfi a házasság előtt megkeresztelkedett, s a keresztségben a Wladyslaw, azaz magyarul az Ulászló nevet vette föl.