Azt korábban is tudták, hogy az alkotás – amelyen a Szentháromság szimbóluma mellett Szűz Mária, Szent Márton, Bűnbánó Magdolna, Árpád-házi szentek, Szent Ágoston, Szent Flórián, Szent Rókus és Sárkányölő Szent György is látható – egykor részben festett volt, de hogy pontosan milyen lehetett, annak sajnos mára nem maradt nyoma. Nagy Veronika, a várnegyedben zajló Work In Progress kiállítássorozat kurátora szerint a sümegi falkép igazolja, hogy a szobor egykor világos kőszínű, a domborművek, a puttók, a csúcsán a Szentháromság pedig aranyozott volt. A művészettörténész hozzátette: a sümegi festménynek köszönhetően derült ki az is, hogy a talapzaton lévő puttók eredetileg apró lámpásokat tartottak a kezükben.
A barokk alkotást Padányi Biró Márton püspök állíttatta, ezért a Veszprémi Érsekség feladatának tekinti, hogy a várnegyed épületeivel együtt helyreállítsa a leromlott állapotú szoborcsoportot is – hangsúlyozta a kurátor. A Szentháromság-szobor Schmidt Ferenc szobrász-kőfaragó mester alkotása, amely 1750 óta áll a veszprémi vár főterén. Az ország több pontján, a budai várban, Sopronban, Óbudán és Baján is találni hasonló szoborcsoportokat, amelyeket pestisoszlopként is emlegetnek, a legtöbbet ugyanis a városokon végigsöprő járványok után emeltették. A veszprémi szoborcsoport azonban sokkal inkább a kereszténység diadalának, egy új korszak kezdetének az emléke, a veszprémi vár ugyanis hosszú ideig török kézen volt, a magyarok csak komoly harcok árán tudták visszafoglalni és lassan újjáépíteni, ennek állít emléket a Szentháromság-szobor – hangsúlyozta a szakember.
Történetünk úgy lesz kerek, ha elmondjuk, hogy várnegyeden álló szobrot megrendelő veszprémi püspöknek Sümegen volt a székhelye. Ő építtette a sümegi püspöki palotát és a plébániatemplomot. A templomban a karzaton találunk egy csoportos portrét a XVIII. század közepéről a háttérben, egyfajta dicsőségtáblaként azoknak az emlékeknek, templomoknak az ábrázolásával, amelyek a püspök eredményeit tükrözték. A veszprémi Szentháromság-szobrot is felfedezhetjük közöttük. A falkép alig nyolc évvel a szobor felállítása után készült. Most ez a kép segít abban, hogy felmérjék a szakemberek, milyen lehetett újkorában a veszprémi oszlop: az obeliszken lévő domborműveket és a kisebb szobrokat aranyozták, a puttók pedig lámpásokat tartottak a kezükben.
Az eredeti szobrokat időközben kicserélték öntöttkő alakokra, az eredetiek pedig eltűntek, így azokat keresni kezdték. Vörös Tamás, a Veszprémi Érsekség főépítésze vetette fel, hogy a veszprémi Davidikum-kollégium kertjében, a kerítésnek támasztva látott néhány kőszobrot, amelyet már teljesen benőtt a borostyán. Bár nagyon rossz állapotban találtak rájuk, kiderült, hogy ezek valóban a szoborcsoport eredeti figurái – mutatott rá Nagy Veronika. A megtalált eredeti szobrokat a nagyközönség tavaly már láthatta a Szent István-templomban, idén pedig a Biró–Giczey-házban állították ki. Sajnos azonban nincs meg az összes eredeti szobor, többet még mindig keresnek, és ebben a lakosság segítségét is kérik. Abban reménykednek, hogy ezek a különleges alkotások még mindig Veszprémben vannak.
