Ha ezt követően viszont meghallgatjuk az új 2021-ben megjelent album egyik slágerét – például a Higher Power című dalt –, azon kapjuk magunkat, hogy szinte el se hisszük, hogy ez ugyanaz a zenekar.
Mintha Chris Martin a valaha volt rockbandájából egy táncolható diszkóritmusokkal operáló popzenekarba költözött volna át. Ez a zenei világ jórészt annak a Max Martinnak az érdeme, aki minden érezhető gátlás nélkül közlekedik a diszkó- és a rockzene között.
Ennek jele az, hogy ő jegyzi Britney Spears táncparkettre termett, Baby One More Time című dalát is, de Bon Jovinak az It’s My Life című számát is, amely egy teljességgel vállalható, a népszerűség érdekében meghozott rockzenei kompromisszum. Max Martin zeneipari érdemei így tehát vitathatatlanok, de azt azért érdemes megjegyezni, hogy a Coldplay alkotói fénykorát elérve, negyedik stúdióalbumukat – Viva la Vida or Death and All His Friends (2008) – készítve az album társproducerének nem kisebb nagyságot nyert meg, mint Brian Eno.
Innen nézve a k-pop legalább olyan messzire, mondhatni galaktikus értelemben is messzire esik tőlük, mint a Music of the Spheres egyik képzeletbeli bolygójától a másik.
Milyen lett volna, ha Kozsó találkozik Lovasi Andrással?
Azt, hogy a Music of the Spheres zenéje mennyire vállalható kompromisszum, mindenki maga döntheti el: egy biztos, mára az üzleti siker egyértelműen a Coldplay-t igazolja. Üzleti értelemben legalábbis. Miközben az albumon feltűnő, Selena Gomezzel együtt énekelt duett (Let Somebody Go) vagy a dél-koreai k-pop formációval, a BTS-sel együtt előadott dal (My Universe) a rockzenére, s különösen az alternatív rockzenére már nyomaiban sem emlékeztet.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!