Nagy János, a Miniszterelnöki Kabinetirodát (MK) vezető államtitkár a Pogány Gábor Benő szobrászművész által készített mellszobor avatóján arról beszélt: vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy puszta véletlenek döntenek arról, hogy kivé és mivé válunk életünk során. Hozzátette, hogy Móricz Zsigmond rendes kálvinistaként ennek pont az ellenkezőjét hitte.
Ő azt látta, hogy a táj, a föld, a község és a közösség, amely körülölel bennünket, magában hordozza azt, kivé és mivé leszünk, szülőföldünktől kapjuk nyelvünket, első dalainkat, érzéseinket, ösztönvilágunkat
– fűzte hozzá az államtitkár.
Nagy János elmondta, hogy Móricz Zsigmond is azokhoz tartozott, akiket magával ragadott 1914-ben a háborús lelkesedés, haditudósítónak állt és a harcoló csapatok nyomában járta be a galíciai frontot. Hozzátette, hogy a lövészárkok közelében, a bakákkal beszélgetve hamar kiismerte a háború igazi arcát, a temérdek szenvedést, ami az emberekre zúdult, nemcsak a frontokon, hanem a hátországban is.
Háborús novellái kijózanító olvasmányok, amelyeket ajánljuk előszeretettel azoknak, akik Európát újra háborúba akarják vinni
– fűzte hozzá az MK államtitkára. L. Simon László író, a Magyar Művészeti Akadémia tagja köszöntőjében elmondta, hogy a mellszobor esetében a gombhoz lett varrva a kabát, mert régebben, amikor az írószövetségben dolgozott, az elnöki szobában állandóan kerülgette a most felállított szobor gipsz eredetijét, amelyet Somogyi József szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola egykori rektora készített korai alkotói korszakában.
