A nagybányai remekművek bemutatása misszió

Eleni Korani, az Ernst Galéria tulajdonosa kurátori munkájának és Pacsay-Tomassich Orsolya, a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány főigazgatója elkötelezett támogatásának köszönhetően a művészetek iránt fogékony közönség újra felfedezhette a nagybányai festőiskola magángyűjteményekben lévő egyedülálló alkotásait. A mára már viszonyítási alappá vált vándorkiállítás koncepciója minden helyszínen más színfoltját mutatja meg a remekműveknek. A Szabadkai Városi Múzeumban nyílt tárlat június 30-ig várja az érdeklődőket.

Eleni Korani és Pacsay-Tomassich Orsolya. Forrás: Ernst Galéria

E. K.: – A kiállítássorozat folyamatosan fejlődik, mindig más részét állítom a középpontba. Ettől lesz izgalmas, de egyben hatalmas kihívás is. Az induláskor Nagybányán kimondottan a tájképek voltak, hogy érezzük azt a környezetet, amely a bölcsője volt ennek a számomra annyira őszinte magyar festői nyelvnek, továbbá volt egy külön szekció, ahol a művészek önarcképeit mutattuk be. Marosvásárhelyen a gyakran csak városépítőnek említett Bernádi György polgármester gyűjteménye miatt, Ferenczy Károly kiemelkedő hangsúlyt kapott, valamint női alkotók is a fókuszomba kerültek. E mellet minden állomáson átnéztem a helyi múzeumok gyűjteményét, és beleintegráltam olyan alkotásokat, amelyek párbeszédbe lettek állítva a Magyarországról érkezett alkotásokkal. 

Ziffer Sándor: Zöld szoba (1908) (Forrás: Ernst Galéria)

Most Szabadkán főként város- és életképeket láthatnak : udvaron játszó gyermekek, fűben pihenő lányok, lovaskocsik, illetve szenzáció hogy „hazatértek” a már említett Pechán József vajdasági festő művei. Ezek örökségvédelem alatt álló alkotások, amelyeket most először lehet együtt megtekinteni. Először látható Czóbel Béla korai, 1905-ös csendélete, Ziffer Sándor 1908-ban készült zöld szobája, Thorma János sárga napernyős fiatalasszonya, de hihetetlen érdeklődés övezi Dömötör Gizella kubista fekvő női aktját is.

– A nagybányai remekművek gondozására ügyként, misszióként tekint. De hogy látja, tetten érhető-e a nagybányai festőiskola iránti piaci kereslet?

E. K: – A nagybányai alkotók ezelőtt tíz-húsz évvel voltak a fókuszban,  de ez abban a pillanatban megváltozott, mihelyst elkezdtem a Nagybányai Remekművek Magángyűjteményekből kiállításokat szervezni. Hatalmas meglepetésemre a budapesti Bálnában tartott februári művészeti kiállítás számos nagybányai festményt vonultatott fel, köztük olyan galériák is, akiknél hasonlót évek óta nem láttam. 

A kiállítások hatása közvetlenül érezhető a művészeti piacon, sok eddig titkos gyűjteményben pihent alkotás bukkant elő, vagy eladási szándékkal vagy csak szeretnék, ha tudnék róluk az esetleges következő tárlat miatt. 

Ez pedig visszaigazolás számomra: van értelme annak a missziónak, amit a Közép-európai Örökség Programmal közösen végzünk. Ennek hatására ugyanis nemcsak középpontba kerülnek a rég elfeledett festői pályaképek és alkotások, hanem lehetőség van arra is, hogy látókörünkbe kerüljenek eddig ismeretlen művek is.

– Tervezik-e, hogy bemutassák a nagybányai festőiskolát nyugat-európai múzeumban vagy éppen Magyarországon?

P-T. O.: – Tervezzük igen, de ennél kicsit merészebbek is vagyunk. Úgy gondolom, ez a kiállítássorozat méltó kezdete a Nagybányai festőiskola hagyományait újjáélesztő terveinknek. A cél nem csupán a kiemelkedő művészeti alkotások bemutatása minél szélesebb közönségnek itthon vagy Európában de egyben segíteni és kívánjuk a jövő festőnemzedékeit az alkotásban és fejlődésben. 

Értékmegőrzés révén tehát új értéket is kívánunk teremteni. Amennyiben sikerül megállapodni a román partnerekkel, szeretnénk Nagybányán alkotótábort szervezni magyar, román és nemzetközi fiatal képzőművészek részvételével.

E. K: – Ez egy hosszú távú tervünk, ambicionáljuk mind a magyarországi, mind pedig a nyugat-európai bemutatkozást, hiszen szeretném, ha a külföldi múzeumi kurátorok is felfigyelnének a magyar művészet e páratlan és izgalmas időszakára. Ez egy organikusan változó kiállítás, a hatásának hála, amit elindított, folyamatosan bővül. A fejlődéshez és a tervekhez pedig a legjobb partnert találtam meg a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványban. Az alapítvány munkatársainak elhivatottsága, valamint az anyagi támogatás az egyik kulcsa annak, hogy a nagybányai remekművek, tágabb értelemben kultúránkat, magyar örökségünket bemutassuk és továbbb örökítsük itthon és határon túl egyaránt.