A Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetségnek a Kárpát-medence szinte minden részéről vannak tagjai, így hat magyarországi, két erdélyi, egy felvidéki és egy vajdasági tagszervezetet számlál. Több mint negyven mesemondót képvisel, akik közül legtöbben évtizedek óta művelik a hagyományos mesemondást. Legfontosabb céljuknak azt tartják, hogy minél több ember hallgathasson élőszóban népmesét, minőségi előadás formájában. Ennek érdekében feladatuknak tekintik a mesemondó tanfolyamok, műhelyek feltérképezését és népszerűsítését. A tapasztalatokat összegyűjtve gyakorlatorientált képzéseket hoznak létre és tesznek elérhetővé a pedagógusképzésben, az egész Kárpát-medence területén. A Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség a Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetségének tagjaként is igyekszik annak népi műveltségből merítkező tevékenységét gazdagítani.
A Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség
Az eseményen beszédet mondott Kovács Marianna mesemondó, a szövetség tiszteletbeli elnöke, a népmese napjának életre hívója, majd mesés díjjal, egy festett tulipános ládával ismerték el Agócs Gergelynek és Raffai Juditnak a mesemondó mozgalom elindításáért tett munkáját. Tisztelettel köszöntötték Kóka Rozália Magyar Örökség díjas mesemondót, „a mesék királynőjét”, majd Pintér Zsolt elnök bemutatta a hagyományos mesemondás történetét és új útjait.
Magyarországon jelenleg néhány száz mesemondó van, de több ezerre lenne szükség. A táncházmozgalom most múlt 50 éves. Általa a zenei és táncos hagyományok, illetve a népi iparművészet széles körben ismertté vált, számos fesztiválon megjelentek. Sajnos a szövegfolklór, a mesemondás egyelőre kevésbé jut el az emberekhez, pedig ugyanúgy szerepelhetnének mesemondók a fesztiválokon, mint népi zenekarok vagy kézművesek. Régen a falvakban szinte minden ember tudott táncolni és sokan énekelni, páran játszottak hangszereken is, de mesemondó csak egy vagy kettő akadt. Eredetileg a mesék szóban éltek, majd bezártuk őket könyvekbe, így megőrizve azokat. A mi mozgalmunk egy revival mozgalom, ismét élőszóban mesélünk, ahogy egykor
– foglalta össze az elnök, Pintér Zsolt. A születésnapi rendezvényen Draskóczy Lídia és Szlama László zenélt, Bukovics János pedig egy felnőtteknek szóló mesét mondott el.
Magyarországon mozgalomként néhány évtizede indult el az élőszavas mesemondás. Kovács Marianna húsz évvel ezelőtti kezdeményezésére a Magyar Olvasástársaság meghirdette a népmese napját szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján. Tizenhét éve megszületett a Hagyományok Háza képzése magyar népmese – hagyományos mesemondás néven.
Agócs Gergelynek és Raffai Juditnak köszönhetően bekerült a Hagyományok Háza Magyar népmese – hagyományos mesemondás című módszertan a Szellemi Kulturális Örökség Jó gyakorlatok nemzeti jegyzékébe. Idővel kialakult egy mesemondó civil mozgalom is, számos szervezet jött létre, amelyek szintén az élőszó erejét kívánták erősíteni. Ez egy hagyományátadó és egyben megújuló, azaz revival mozgalom, amely a határon túli területeken az anyanyelv megőrzésében, vagy – gondolván a szórványvidékekre – visszatanulásában is fontos szerepet játszik.
A mozgalom mesemondói úgy mesélnek, ahogy régen meséltek a falvakban, elsődleges céljuk a szórakoztatás. Bár a hagyományos mesemondók általában ismerős közösségnek meséltek, egy jó mesemondó bármilyen közönségnek tud mesét mondani, akár egy fa alatt egy fesztiválon körbevéve a hallgatósággal, akár egy jurta intimebb közegében, de a felnőtteknek szóló mesekocsmák is egyre népszerűbbek.
Sokan keresik és sikerrel művelik a mesemondás új útjait, visszacsempészve a családok életébe a meséket. Ilyen törekvések közé tartoznak az országban több helyen kialakított meseutak. A Világszárnya ezeket a szervezeteket kívánja összekapcsolni, mert úgy gondolják, hogy együtt hatékonyabban tudják képviselni közös céljaikat.
Ezek között szerepel a magyar mesemondók érdekképviselete, a magyar népmese mint szellemi kulturális örökség népszerűsítése, képzésekkel erősítése és a mesemondással foglalkozó tagszervezetek segítése.
