A művészeket meghívták az egykori SuperSize Studióba, ahol Bolyki György producer és Bolyki Tamás művészeti vezető irányításával rögzítették a szerzeményeket, amelyek albumba rendezve a jelenleg is zajló utómunkálatok végeztével nyár végén, ősz elején a közönségnek is hozzáférhetők lesznek. Három dalt azonban már addig is közzétesznek minden népszerű online zenei csatornán. Elsőként az osztrák trombitaművész, Simon Ploetzeneder zeneműve jelenik majd meg július 10-én, Gateway to the East címmel.
Az albumon ezen kívül a német Alexandra Lehmler (szaxofon), a szlovák Sisa Feher (ének), a magyar Bolyki Tamás (gitár), a horvát Ivan Pesut (gitár), a szerb Gorica Sutic (ének), a román Elena Mindru (ének), a bolgár Zhivko Vasilev (kaval), a moldáv Cristian Chiaburu (basszusgitár) és az ukrán Kateryna Kravchenko (ének) szerzeményei is felcsendülnek majd a Bolyki Tamás Quartet közreműködésével.
– A Duna a világ legnemzetközibb folyója. Nyugat-Európa történetét és kultúráját ugyanúgy ismeri, mint a Balkánét. Van ország, amellyel ezer éve közös az útja, és van, amellyel néhány évtizede. Egymás mellett élünk, szeretnénk megélni a szépségét mindannak, ami közös bennünk, és amiben különbözünk. Ehhez az egyik legszebb eszköz áll rendelkezésünkre: a zene – osztotta meg gondolatait a projekt művészeti vezetője, Bolyki Tamás, hozzátéve, hogy kezdetben a nemzetköziséget, az emberek egymás felé fordítását és a fiatalok bevonását tartották elsődleges célnak. A Duna mint összekötő kapocs ötlete csak később született meg.
– Manapság a világon mindenfelé széthúzó erők uralkodnak. Szerettünk volna alternatívát mutatni az összefogásra egyéni, emberi szinten. Ez volt az az alapgondolat, amely mentén rátaláltunk a Dunára, erre a mindannyiunk által csodált, időtlen és nemzetközi természeti jelenségre. Azt szerettük volna, ha mindenki egyéni perspektívából mutatja be, hogy számára mit jelent – hangsúlyozta a művészeti vezető, hozzátéve, hogy – mivel minden számot a Bolyki Tamás Quartet kísért, a projekt résztvevőinek kiválasztásakor az egyik fő szempont volt, hogy kikkel tudnak zeneileg egy hullámhosszra kerülni. Mivel tartalmas szerzeményeket szerettek volna létrehozni, olyan zenészeket kerestek, akiknek a korábbi művei is komoly mondanivalóval bírnak.
– A dalokat sokan népi motívumokkal gazdagították, ami nem csoda, hiszen a Duna elemi része a történelmünknek, és gyakran szerepel a népdalainkban. Érdekes volt látni, hogy mennyire másképp kezelik a Dunát a különböző országok. Nálunk is központi jelenség, de Bécs életében még inkább kitüntetett szerepet játszik. Szlovákiában a birodalmi időszakra emlékeztet, Szerbiában elhanyagoltabb és koszos, ezért kevesebben látogatják. Németországban pedig, ahonnan ered, szem előtt tartják a későbbi útját is – összegezte tapasztalatait Bolyki Tamás, aki azt is elárulta, számára mit képvisel a közös témaként választott folyam.
– Engem az időtlensége érintett meg leginkább. Az évezredek során annyi ember ült már a Duna-parton, annyi beszélgetés, találkozás zajlott le ott, és engem is annyi emlék fűz oda! Erre gondoltam, amikor megírtam a saját dalomat – mondta az ifjú művész, aki a felvételek rögzítésének feszített tempóját is felidézte.
– Tavaly májusban kerestem meg az előadókat, akiknek három hónapjuk volt megírni a dalokat, mert szeptember elején már be is vonultunk 12 napra a stúdióba. Reggel megérkezett a szerző, délelőtt kigyakoroltuk, délután pedig fel is vettük a dalt. Ez a kvartettem számára különösen sűrű, de izgalmas időszak volt. A terv megvalósításában nagy segítséget jelentett, hogy családi cégként működtünk együtt, és édesapám, illetve Blanka nővérem is részt vett ennek a folyamatnak a lebonyolításában, melyben olykor váratlan fordulatot vettek az események. Például Ivan Pesut horvát zenésznek – miközben a stúdióba tartott – kigyulladt az autója, benne a teljes felszereléssel. Miután kimenekítette a hangszereit, fel is robbant a jármű. Az ilyen problémák megoldása, majd a közösen végzett utómunkálatok, illetve a most is tartó folyamatos ötletelés a kampányok, a folytatás mikéntjéről még jobban összehoztak bennünket – fogalmazott Bolyki Tamás, aki a D10 Duna-projekt nyelvi koncepciójáról is mesélt lapunknak.
– Mivel tízből négy szerzemény vokális, dönteni kellett arról, milyen nyelven szólaljanak meg a dalok. Arra bátorítottuk a zenészeket, hogy a saját nyelvükön írják meg azokat. Számukra is így a legtermészetesebb és a közönség is beleláthat az egyedi világukba.
A tervek szerint minden dalhoz elérhető lesz majd egy angol verzió is, de fontos volt, hogy először mindenki a saját nyelvén kommunikáljon. Az emberek a világ bármely táján azt szeretik, ha megőrizzük a saját identitásunkat és beépítjük a zenénkbe. Például a jazz és a popkultúra Amerikából ered, de ők is azt várják, hogy egy magyar előadó a magyaros lelkületet vigye bele a zenébe. Fel kell ismernünk, hogy a saját népzenénk igenis egyedi és mások számára érdekes. Fontos, hogy mi is büszkék legyünk rá. Erre is szerettük volna felhívni a figyelmet a D10 Duna-projekttel – zárta gondolatait a művészeti vezető.
