Ralf Schuler, aki saját bőrén tapasztalta meg az NDK létező szocializmusát, Menetelő generáció – Hogyan vált az egyszerre lépés nemzeti sporttá? című könyvében objektíven és pontosan elemzi a Németországot vírusszerűen megbetegítő politikai korrektség híveit és a betegség terjedésének mechanizmusait.
Üdítő olvasmány a könyv
A szerző ízekre szedi az identitáspolitika tribalizmusát, a baloldali értelmiségi tényteremtő stratégiákat és a közszolgálati médiában folyó véleményüldözés módszereit – mindezt részletesen dokumentálva, és első kézből származó tapasztalataira alapozva. Ez a könyv üdítő olvasmány a tipikus baloldali újságírói propagandamizériára ráunva, amely minden médiából kikerülhetetlenül és fárasztóan árad felénk. Aprólékosan tárja fel a legalább 85 százalékban baloldali újságírók Stasi-mintájú beszivárgásának mechanizmusait, módszereit és témáit. A személyes tapasztalatokon keresztül meglepő következtetést vonhatunk le: az úgynevezett fősodratú média csak a mindenhatónak és egyetemlegesnek kikiáltott, de egyébként kisebbségi vélemények összessége.
Miben segíti Schuler az olvasót?
Schuler abban van az olvasó segítségére, hogy egyre inkább átlássunk a szitán.
Az író rávilágít arra a logikára is, hogyan sejlik fel a „demokrácia” (a többség uralma) álruhája alatt a tisztán kisebbségi politika keresztülverésének gyakorlata, amely az „új” társadalom kialakításának metódusa. Ez a folyamat egyre gyorsul, ahogy az úgynevezett válságok és vészhelyzetek árnyékában, az igazságosság szivárványos zászlaja alatt és a globális szolidaritás zengésével a meglévő jogokat egyre inkább ellehetetlenítik, megmásítják vagy megszegik. Ezt a hatalmukhoz ragaszkodó bíróságokkal vagy új törvények sokaságával érik el. A nyilvánosság és a „civil” szervezetek kampányaktivistáit felhasználva semmi sem könnyebb tehát, mint nemcsak elhallgattatni és kirekeszteni a politikai ellenfeleket vagy a „rosszul” gondolkodókat, hanem bűnözőkké is tenni őket a jogalkotás és a jogalkalmazás átszabásával.
A könyv nem közvetlenül, de hatásosan, számos anekdota segítségével válaszol arra a kérdésre, hogyan fajulhatott el a német demokratikus berendezkedés. Mi a gyógyír? Mit tehetünk ennek a torz fejlődésnek az ellensúlyozására? Hogyan tudunk helytállni a „shitstormok”, a kontaktbűnösség és a mindenütt jelenlévő bizalmatlanság idején?
A szerző válasza minden szabadságbarát szívét megdobogtatja, amikor Kierkegaarddal közösen válaszol: a gyógyír az egyén. Távol minden izmustól és kollektívától. Vissza az egyénhez, a személyes felelősséghez és a saját lelkiismeret megkérdőjelezéséhez, és az aszerint történő cselekvéshez. Mindent egybevetve Ralf Schuler a megfelelő ember mindazoknak, akik egy megvesztegethetetlen és bennfentes médiaszakember szemével akarják még közelebbről szemügyre venni Németország (és az egész Nyugat) politikai és szellemi hanyatlását, mindenkinek, aki fel akar fegyverkezni a woke szellemisége ellen, és azoknak is, akik másokat is motiválni akarnak, hogy legyenek újra szabadok, és törjenek ki a hallgatás spiráljából. Aki két könyörtelen németországi diktatúra után nem akarja, hogy egy harmadik német totalitás „inspirálja” a kontinenst, annak el kell olvasnia ezt a könyvet.
