
Első jelentősebb filmszerepét 1934-ben kapta a Meseautó című filmben, ahol a női főszereplő Perczel Zita barátnőjét alakította. A stáblistán azonban már nem Rózsiként, hanem Kláriként szerepelt, időközben ugyanis nevet változtatott, és palóc tájszólását is maga mögött hagyta. Ekkortájt vették fel a Vígszínházhoz, ahol Jób Dániel művészeti igazgató kikötötte, hogy minden próbán ott kell ülnie 10-től 2-ig, hogy tanuljon. A színésznő később hálával emlékezett erre:
Láttuk a kiváló színésznőket és színészeket próba közben, és ez nekünk főiskola volt. Nekem különben nincs is más főiskolám, mint az a sok séta Somlay Arturral, meg az a sok próba, amit a sarokból kellett végignéznem
– mondta az Új Írás című lapnak 1968-ban.
A Meseautó és a Vígszínház meghozta számára a lehetőségeket, amelyekkel élni is tudott, így ekkorra már mindenki számára nyilvánvalóvá vált tehetsége. Nemcsak szép volt, hanem okos is, ez pedig minden szerepén átütött: nem lehetett nem figyelni rá. Viselkedésében és öltözködésében egyaránt mindig elegáns volt, de sosem játszotta a dívát, két lábbal állt a földön, konzervatív neveltetése és ösztönös természetessége megmentette a maníros viselkedéstől.
Karrierje valósággal berobbant, a harmincas évek közepétől nem volt olyan év, hogy ne kapott volna filmszerepet, jellemzően évente többet is. Ezekben olyan pályatársai mellett szerepelt, akiket korábban még csak távolról csodált: az 1936-os Légy jó mindhaláligban Ráday Imrével, Csortos Gyulával, Makláry Zoltánnal játszott, egy évvel később A kölcsön kért kastély című filmben Kabos Gyula lányát alakította.

Ekkoriban még jobbára naiva szerepeket játszott, vagy inkább „domborított”, ahogy ő maga mondta később: „csinos, illatos lelkű leánykákat”. A Vígszínház 1943 áprilisában mutatta be Luigi Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt című művét Hegedüs Tibor rendezésében, amelyben Tolnay Klári a mostohaleányt játszotta, s amelyben már egészen más habitusú, szilaj teremtést kellett alakítania. A színésznő saját bevallása szerint egyébként is jobban szerette és magasabbra értékelte a színházat, mint a film világát, s ebben első férjével, Ráthonyi Ákos filmrendezővel sem értettek egyet, Tolnay egyszer még azt is kijelentette, utál filmezni. A filmszalag ugyanis, mint mondta, megőrzi a gyenge alkotásokat is.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!