A kezdeményezés apropójaként szolgált, hogy a BJC-ben már korábban is több kiállítás kapott helyet. A pandémia előtti években a Magyar Képzőművészeti Egyetem legfiatalabb hallgatói adták egymásnak a stafétát. Ezeket az eseményeket gyakran jazz-zenével fűszerezett kiállításmegnyitók és közönségtalálkozók is kísérték. A BJC-ben legutóbb a jazz iránt elkötelezett legendás fotóművész, Dormán György képei voltak megtekinthetők
– mondja Keleti Kristóf, a Budapest Jazz Club kommunikációs vezetője. Hozzáteszi: az új együttműködés lehetőséget ad a Műcsarnokban futó tárlatok külsős helyszínen megvalósuló népszerűsítésére, miközben új, kiemelkedően nívós tartalommal tölti meg a Budapest Jazz Club tereit.
A klubban most kiállított Vásárhelyi-képek egyszerre láttatják a természet és a geometria tökéletes formáit. Az eltérő perspektívák, a semmibe, mégis a mindenségbe vezető lépcsők, a rámpák, gúlák, boltívek, kupolák, ablakok és ajtók mindig újabb értelmezési lehetőségeket nyitnak meg. Fazakas Réka, a kiállítás kurátora így fogalmaz: „A letisztult struktúrák alapja a szigorú, mértani pontossággal kiszerkesztett felépítés. A sokszorosan tagolt, tökéletes precizitással megtervezett, szimmetrikus vásznakon és grafikákon az aranymetszés szabályszerűségei teremtenek harmóniát, képviselve az örök értékeket. (…) Az eszményi idomokból, a platóni testekből: a négyzetből, a körből és az egyenlő oldalú háromszögből kiinduló formák a szakrális terek isteni attribútum jelölői lesznek.
A gyakran szürreális terek alaprajzai egyszerre elképzeltek és idealizáltak, ám perspektivikus ábrázolásuk mindig magában hordozza a valószerűség elemeit is.
A Szakrális terek, Belső architektúra és Tér architektúra című sorozatok elemeiből összeálló kiállításon az építészeti struktúrák kiemelt szerepet kapnak, ami igazodik a Műcsarnokban egyidejűleg látható, III. Építészeti Nemzeti Szalon és kísérőtárlatainak – Csete György és Kós Károly munkásságát bemutató – anyagához.
A kiállítások – csakúgy, mint az esti koncerteket követő, 22.30-kor kezdődő BJC Jam Sessionök – ingyenesen látogathatók.
Vásárhelyi Antal 1950-ben született Szatmárnémetiben. 1979-ben telepedett át Magyarországra, 1979–82 között megszakításokkal a budapesti Fiatal Művészek Klubja művészeti vezetője volt, kiállítások szervezésével, társművészeti programok rendezésével foglalkozott. A 80-as évek közepén részt vett a Kísérleti művészet és a Művészet ma I–III. nemzetközi kiállítások megszervezésében. 1988-ban a Hiány című társadalmi és művészeti folyóirat szerkesztője lett– a lapnak jelentős szerepe volt a politikai és művészeti pluralizmus megteremtésében Magyarországon. 1998-ban megszervezte a Hommage a M. C. Escher című kiállítást, 1999-ben pedig az UNESCO és az ICSU támogatásával a Tudomány a művészetben – művészet a tudományban című tárlatot.
Borítókép: Vásárhelyi Antal képei a Budapes Jazz Clubban (Fotó: Bjc.hu)
