„A Lét és írás titokzatos alkotás. Csak következtetni tudunk arra, mikor születhetett, ahogyan eredeti kéziratának hollétét is homály fedi. Két dolog azonban bizonyos: remekmű, amelyet az első Nobel-díjas magyar író szerkesztett naplóregénnyé. Szerzője legalább annyira filozófus, mint író. Olyan alkotó, aki még hisz az esztétika filozófiai gyökereiben – vagyis aki a közönség, a piac és a politika elvárásainak kielégítése helyett az igazság feltárásában és megmutatásában találta meg saját hivatását. […] A Lét és írás minden korábbi forrásnál mélyebb betekintést enged a Kertész által megismert irodalmi, filozófiai és történeti források körébe. A naplószerű feljegyzésfüzért a szerző a Sorstalanság 1973-as visszautasítását követően állította össze a regény születéséhez kapcsolódó dokumentumokból” – olvashatjuk Soltész Márton utószavában és a könyvről szóló ismertetőben.

Kertész Imre önreflexiója
A Sorstalanság keletkezéstörténetét árnyalja tovább a Kertész Imre Intézet gondozásában, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kiadásában az idei könyvhétre megjelent Lét és írás – Feljegyzések 1959–1973 című szövegfüzér. A könyv betekintést nyújt abba, hogyan gondolkodott, milyen irodalmi, filozófiai és történeti műveket olvasott Kertész Imre. Az író önéletrajzi feljegyzéseit mintegy négyszáz magyarázó jegyzet, gazdag fogalomtár és informatív névmutató kíséri. A kötet utószavában pedig Soltész Márton, a Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója a kézirat keletkezéstörténetét, irodalmi és filozófiai adalékait tárja az olvasók elé.
A kerekasztal-beszélgetésen Hidas Zoltán elmondta, hogy a Lét és írást Kertész Imre a naplóiból szerkesztette, hatalmas mennyiségű műhelyfeljegyzéséből állította össze. Ez egy jelentős önreflexió, ami az egzisztencialista filozófia gondolatiságában helyezi el Kertész szemléletét. Mint mondta, szorosan kapcsolódik Albert Camus bölcseletéhez, és mindez új értelmezési keretet ad a Sorstalanságnak is.
Soltész Márton szerint az életmű vége felé egyre inkább a naplófeljegyzések kerültek a szerző gondolkodásának középpontjába, így született a Lét és írás. Az igazgató rámutatott, hogy Kertész Imre egy rendkívül szisztematikus, minden részletet alaposan felkutató és előre tervező szerző volt. Írásaiban egy sajátos poétikát alakított ki, hatalmas kutatási lendülettel. Volt, hogy alapossága miatt közel tizenhárom évig írt egy-egy művet.