„A Lét és írás titokzatos alkotás. Csak következtetni tudunk arra, mikor születhetett, ahogyan eredeti kéziratának hollétét is homály fedi. Két dolog azonban bizonyos: remekmű, amelyet az első Nobel-díjas magyar író szerkesztett naplóregénnyé. Szerzője legalább annyira filozófus, mint író. Olyan alkotó, aki még hisz az esztétika filozófiai gyökereiben – vagyis aki a közönség, a piac és a politika elvárásainak kielégítése helyett az igazság feltárásában és megmutatásában találta meg saját hivatását. […] A Lét és írás minden korábbi forrásnál mélyebb betekintést enged a Kertész által megismert irodalmi, filozófiai és történeti források körébe. A naplószerű feljegyzésfüzért a szerző a Sorstalanság 1973-as visszautasítását követően állította össze a regény születéséhez kapcsolódó dokumentumokból” – olvashatjuk Soltész Márton utószavában és a könyvről szóló ismertetőben.
Kertész Imre önreflexiója
A Sorstalanság keletkezéstörténetét árnyalja tovább a Kertész Imre Intézet gondozásában, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kiadásában az idei könyvhétre megjelent Lét és írás – Feljegyzések 1959–1973 című szövegfüzér. A könyv betekintést nyújt abba, hogyan gondolkodott, milyen irodalmi, filozófiai és történeti műveket olvasott Kertész Imre. Az író önéletrajzi feljegyzéseit mintegy négyszáz magyarázó jegyzet, gazdag fogalomtár és informatív névmutató kíséri. A kötet utószavában pedig Soltész Márton, a Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója a kézirat keletkezéstörténetét, irodalmi és filozófiai adalékait tárja az olvasók elé.
A kerekasztal-beszélgetésen Hidas Zoltán elmondta, hogy a Lét és írást Kertész Imre a naplóiból szerkesztette, hatalmas mennyiségű műhelyfeljegyzéséből állította össze. Ez egy jelentős önreflexió, ami az egzisztencialista filozófia gondolatiságában helyezi el Kertész szemléletét. Mint mondta, szorosan kapcsolódik Albert Camus bölcseletéhez, és mindez új értelmezési keretet ad a Sorstalanságnak is.
Soltész Márton szerint az életmű vége felé egyre inkább a naplófeljegyzések kerültek a szerző gondolkodásának középpontjába, így született a Lét és írás. Az igazgató rámutatott, hogy Kertész Imre egy rendkívül szisztematikus, minden részletet alaposan felkutató és előre tervező szerző volt. Írásaiban egy sajátos poétikát alakított ki, hatalmas kutatási lendülettel. Volt, hogy alapossága miatt közel tizenhárom évig írt egy-egy művet.
Sturm László a könyvet műhelynaplónak tartja, amely beavatja az olvasót a Kertész Imre-i lelki alkat titkaiba. A szerző elemzi önmagát és az őt körülvevő világot, ahogyan a műveiben is.
Az irodalomtörténész úgy véli, Kertész írásaiban van valami ősboldogságra való törekvés, amit a világ kegyetlensége sem tud elpusztítani. Soltész Márton szerint az írótábor idei témája, a szabadság és az autonómia kérdése is megjelenik Kertész műveiben. Az író azt vizsgálja írásaiban, hogy a totalitárius politikai rendszerek mit tettek az emberi szabadsággal.
Érdekes felvetés volt a beszélgetés során, hogy Kertész Imrét filozófusként is lehetne értelmezni, mert a korai elbeszélései bölcseleti kérdéseket is felvetnek. Végül Szabó László moderátor azt a kérdést tette fel, vajon melyik politikai oldalhoz köthető az író.
Soltész Márton szerint mindkét térfélhez közel áll, mert egyik oldal sem sajátíthatja ki az életművét:
Kicsit mindenkié, mivel a bal- és a jobboldal egyszerre szereti, tiszteli és kritizálja őt. Kertész Imre valójában az olvasóké
– mondta az igazgató.
Hidas Zoltán szerint Kertész Imre végtelenül távol állt a politikai oldalaktól, nem foglalkoztatták az ilyen felvetések. Szerinte a Sorstalanság is arról szól, hogy az embernek egy olyan élethelyzetet kellett végigélnie, amihez semmi köze, ami nem az ő sorsa.
