Sturm László a könyvet műhelynaplónak tartja, amely beavatja az olvasót a Kertész Imre-i lelki alkat titkaiba. A szerző elemzi önmagát és az őt körülvevő világot, ahogyan a műveiben is.
Az irodalomtörténész úgy véli, Kertész írásaiban van valami ősboldogságra való törekvés, amit a világ kegyetlensége sem tud elpusztítani. Soltész Márton szerint az írótábor idei témája, a szabadság és az autonómia kérdése is megjelenik Kertész műveiben. Az író azt vizsgálja írásaiban, hogy a totalitárius politikai rendszerek mit tettek az emberi szabadsággal.
Érdekes felvetés volt a beszélgetés során, hogy Kertész Imrét filozófusként is lehetne értelmezni, mert a korai elbeszélései bölcseleti kérdéseket is felvetnek. Végül Szabó László moderátor azt a kérdést tette fel, vajon melyik politikai oldalhoz köthető az író.
Soltész Márton szerint mindkét térfélhez közel áll, mert egyik oldal sem sajátíthatja ki az életművét:
Kicsit mindenkié, mivel a bal- és a jobboldal egyszerre szereti, tiszteli és kritizálja őt. Kertész Imre valójában az olvasóké
– mondta az igazgató.
Hidas Zoltán szerint Kertész Imre végtelenül távol állt a politikai oldalaktól, nem foglalkoztatták az ilyen felvetések. Szerinte a Sorstalanság is arról szól, hogy az embernek egy olyan élethelyzetet kellett végigélnie, amihez semmi köze, ami nem az ő sorsa.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!