A kiállítás anyaga az alkotók 2023-ban és 2024-ben keletkezett műveiből állt össze. Ahogy Kókai Eléna fogalmaz: munkáik egy különös hullámhosszon találkoznak kiállítótársával, Gubik Korinával. – Nagyon különbözünk, éppen ezért szeretném hinni, hogy a munkáink összecsengése azt mutatja, hogy univerzálisabb szférákat pendítettünk meg – mondta a képzőművész. – Ami jellemző mindkettőnk munkáira, hogy nem klasszikus festői technikákkal alkotunk. Az anyaghasználatunk is rendhagyó, hiszen fémforgácsokat, szögeket is felhasználunk. Nem is nevezem festményeknek az alkotásokat, mert inkább a geometrikusság jellemző rájuk – teszi hozzá.
Szokatlan festői technikák
Mint mondja, az utóbbi három évben a munkák diktáltak egy ritmust számára.
Ezt az időszakot a következőképp éli meg: az absztrakció kifejezőerejének feltárása, a spontaneitás és a kontroll egyensúlyának keresése, visszavonulás, bizonyos intuíció vezérelte ásatás a tudatalattiban és a belső késztetés materializációja.
A zentai származású Gubik Korina munkásságára a geometrikus absztrakció a jellemző. A kompozíció leegyszerűsített, az alap képzőművészeti elemeken van a hangsúly. A színvilág elsősorban a feketére, a fehérre és az anyag természetes színére korlátozódik. Néhány éve megjelent a pink is. Néha a két dimenzióból kitörő alkotásokon szögekkel és a zsákvászon gyűrődéseivel építi a formákat.
Úgy nyilatkozott, hogy az egyetemen kezdett el olyan tárgyakat összerakni, olyan motívumokat keresni, amelyek megengedik, hogy ne a figuralitás domináljon, hanem a festmény felülete. S lassan kezdte belevinni a nem festői anyagokat az alkotás folyamatába, egyre inkább kanyarodott az anyag felé. – S az ember minél jobban benne van, úgy veszik el egyre jobban a figuralitás, és kezd a dolog absztrakttá válni – mondta a művész.
