Az Eső előtt hazaérni című kötet az 1975-ben született Babérkoszorú-díjas költő elmúlt tíz évben írt verseinek gyűjteménye, négy ciklusba rendezve. Létösszegzés az emberélet útjának felén: a gyermekkor emlékeinek és felnőtt életünk lépéseinek áttekintése, elmélkedés a hazához és az otthonhoz fűződő viszonyunkról, hivatásunk értelméről és a jövő feladatairól, szerelmünkről, élők és holtak alkotta családunkról. Leltár, amelyre mindnyájunknak szükségünk van – olvashatjuk a kötetet bemutató sorokat.
Eső előtt hazaérni nem egyszerű
Szentmártoni János vallja, hogy ez az új kötet a hazatalálás könyve. De kiderül az is, hogy ehhez a hazatéréshez egyáltalán nem egyszerű és könnyű út vezetett. A címadó vers a költő Miféle földet című korábbi kötetében jelent meg tíz évvel ezelőtt. – Amikor tavaly elkezdtem összegyűjteni az elmúlt tíz év verstermését, szinte magától összeállt a kötet, mert ez idő alatt mindig arról akartam beszélni, miképp ér haza az ember – mondta lapunknak Szentmártoni János.
Ezt nem fizikai értelemben kell elképzelni, hanem a lelki hazaérés foglalkoztatott. Amikor ezen gondolkodik az ember, csak arra döbbenhet rá, hogy akkor érkezik meg igazán, amikor visszatalál önmagához, és már nem tereli el a figyelmét a sok külsőség. Így tudja katartikusan és teljességében megélni a valódi belső hazatérést – emelte ki.
Amikor ráeszmélt arra, hogy ez a kötet fő üzenete, szinte adta magát, hogy az Eső előtt hazaérni című vers is bekerül, sőt ez lett a címadó is. Ha elolvassuk, már az első sorával megszólít: „Jó volna még eső előtt hazaérni.” Eszünkbe juthat róla sok emlék, amikor szüleink házába igyekeztünk egy-egy vihar után, ami életünkben bekövetkezett. Majd így folytatódik: „Nem zaklatni föl Istent, / se háborúval, se mással. / Hazák sírjait kikerülve / elérni a tengert:/ tutajt ácsolni álmainkból / otthonig repítsen a megszokás.” Szívünkbe markoló sorok.
Minden ember elindul ezen az úton valamikor, csak annyi minden leköti az energiáinkat és az életünket, hogy sokszor háttérbe szorítjuk a magunkkal való párbeszéd esélyét, vágyunk a csendre, a nyugalomra, hogy ezt a belső kapcsolatot újra megtaláljuk. Így, közel az ötvenhez, úgy érzem, visszataláltam magamhoz – mondta a költő.
A budapesti kötetbemutatót csütörtök este 18 órától tartják a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), ahol nemcsak a kötetből hangzanak el versek, hanem olyan dalokat is hallhatunk, amelyek szövegét ő írta.
Mint rámutatott, ezek nem versmegzenésítések, hanem a versekből írt dalok. A költeményeket Turi Bálint színművész tolmácsolja, a dalokat pedig Honfi Imre Olivér és Winkler Flóra zenészek adják elő. Szentmártoni Jánossal Mirtse Zsuzsa író, szerkesztő beszélget.
