Piotr Anderszewskit generációjának egyik vezető zongoraművészeként tartják számon. Varsói születésű, de magyar gyökerekkel rendelkezik, játékára egyaránt igaz az elmélyültség, az igényesség és a kísérletező kedv. 1991-ben londoni debütálása indította el a világhírnév felé.
„Mélyen megindító élmény… a közönség megbabonázva hallgatta”, írta a The Independent kritikusa.
Azóta Anderszewski rendszeresen koncertezik a leghíresebb hangversenytermekben: Royal Festival Hall, Queen Elizabeth Hall (London), Wiener Konzerthaus, Carnegie Hall (New York), Suntory Hall (Tokió), valamint a legkiválóbb zenekarokkal és karmesterekkel: Berlini és Londoni Filharmonikusok, Royal Concertgebouw, Bostoni és Chicagói Szimfonikus Zenekar, Claudio Abbado, John Eliot Gardiner, Bernard Haitink, Charles Dutoit. Első szólólemeze (Bach, Beethoven) 1996-ban elnyerte a Lengyel Kritikusok Díját, és egy teljes Bach-sorozatot eredményezett a Harmonia Mundi gondozásában. 2001-ben a Virgin Classics kiadásában Beethoven Diabelli-variációiból készített felvételt, mely több francia díjat nyert el, a kritikusok lelkesen méltatták:
a legmagasabb szintű zongorajáték
– írta a The Guardian. Bruno Monsaingeon filmrendező dokumentumfilmet készített róla: Piotr Anderszewski plays the Diabelli Variations (Piotr Anderszewski Diabelli-variációkat játszik). A felvétel Anderszewskinek e legendás Beethoven-műhöz fűződő különleges viszonyát járja körbe.
Zenekari koncertjei eredményeképp elnyerte a Királyi Filharmóniai Társaság (Royal Philharmonic Society) díját, amelyet a legjobb hangszeres előadónak ítélnek oda. Olyan jelentős elődökhöz csatlakozott ezzel a díjjal, mint Murray Perahia, Itzhak Perlman és Schiff András. 2002-ben Szymanowski Díjjal tüntették ki, a zeneszerző műveinek előadásáért.
A zongorasorozat 2025-ben Bogányi Gergely , Grigorij Szokolov és Balázs János zongoraestjeivel folytatódik a Müpában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
