A Magyar Állami Operaháznak – mint a nemzeti kultúra egyik legfontosabb intézményének – immáron több mint évtizedes hagyománya, hogy az évad egyik első előadására az egykori történelmi Magyarország területéről lát vendégül állampolgári eskütevőket, az utóbbi években pedig az Operaház művészei közül is többen ezen ünnepélyes alkalmakkor, a hivatásuknak is otthont adó patinás épületben tettek hitet választott hazájuk mellett.
Hagyományosan az eskütétel előtt koszorúzzák meg a főbejárat bal oldalán található Erkel Ferenc szobrot, ezzel is tisztelegve az Operaház első főigazgatója, a Himnusz és a két leghíresebb nemzeti opera, a Hunyadi László és a Bánk Bán zeneszerzője előtt.
A magyar klasszikus zene megteremtője s a kor utolérhetetlen mestere volt
– kezdte ünnepi beszédét Kónya István, Erkel Ferenc szülővárosa, Gyula alpolgármestere. – Erkel Ferenc különleges helyet foglal el a város történelmében. Egyrészt köszönhető ez annak is, hogy a hajdani szülői ház, az egykori iskola, a kiállítóhely az erkeli relikviák őrzője. Mi több, a Gyulai Várfürdő területén található a vidéki Magyarország első egész alakos szobra egy öreg tölgyfa árnyékában, ahol a mester a padon ülve, bal kezében boros kupával, jobbjában a Bánk bán partitúrájával elmerengve tekint a jövőbe. Másrészt városunk polgárai évről évre megemlékeztek a nagy zeneköltő életéről, munkásságáról, és a városunkon túlmutató eseményeken is népszerűsítik műveit.
Harmadrészt ne feledjük, hogy ahány magyar él a földkerekségen, és ahány magyar szív dobban a nagyvilágban, mind Erkel Ferenc zeneművének dallamát dúdolja vagy énekli hangosan valamennyi nemzeti ünnepünkön, éljen az illető Amerikában, Ausztráliában vagy bármely skandináv országban.
Ettől válik igazán nemzetivé Erkel Ferenc és az életműve – összegezte gondolatait az alpolgármester, s utána két alkalommal is elhangzott a Himnusz, először az épület bejáratánál, majd bent, az eskütétel előtt.
A koszorúzáson Kónya István mellett természetesen részt vett Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója is, valamint az országos hatáskörű Eskütételi Iroda vezetője, Balogh-Madár Emese miniszteri biztos, akinek a jelenlétében tették le az állampolgársági esküt a honosítottak.
Magyarnak lenni szív kérdése
– fogalmazott a főigazgató, kiemelve, hogy milyen nagy öröm neki is, hogy az Opera művészei éppen az Ybl-palotában tehetik le az esküjüket.
A ceremónia végeztével rövid, de szívhez szóló beszédet mondott Alexandru Agache is, aki már több mint három évtizede az Opera magánénekese, de pályája során Londontól Bécsig bejárta Európa legnevesebb operaházait.
Ez nagy ajándék. Most már tudom mondani, hogy hazajöttem
– mondta könnyeivel küszködve, elcsukló hangon az anyai ágról magyar felmenőkkel bíró, kolozsvári születésű operaénekes.
Az esemény után következett a Coppélia című balettelőadás, amely E. T. A. Hoffmann A homokember című novellája nyomán született. A darabot először 1877-ben láthatta a magyar közönség, 1953-ban pedig Harangozó Gyula átdolgozásában került színre. Több mint hetven évvel később, a koreográfus halálának ötvenedik évfordulója alkalmából tűzi újra műsorra a Magyar Nemzeti Balett azt a művet, amiben a klasszikus balett, a pantomim és a bűvészmutatványok éppúgy megférnek egymás mellett, mint Léo Delibes késő romantikus dallamai és a magyar csárdás.
