– A biedermeier egy rég letűnt kifejezési mód, ám olyan kérdéseket, problémákat vet fel, amelyek kétszáz évvel később is aktuálisak lehetnek
– mutatott rá a szerdán nyílt kiállítás tárlatvezetésén Bodor Kata kurátor. Hozzátette, hogy ennek mentén választották a rendezőelvet is: a kiállítótér szekrénysorán bemutatott korabeli klasszikus művekre, s azok kérdésfelvetéseire az oszlopsoron látható kortárs művek reflektálnak.
A kiállítás fókuszában a XIX. század egy igen népszerű művésze, Josef Kriehuber alkotásai állnak. Életműve mintegy ötezer portrét számol, ebből körülbelül négyszáz alkotás képezi a Szépművészeti Múzeum-gyűjtemény részét – hangzott el a tárlatvezetésen.
A Kriehuber-életművet jellemző tömegtermelés kérdésére reflektál Markus Schinwald osztrák képzőművész, aki kifejezetten Kriehuber-litográfiákat alakít át és manipulál, pigmentnyomat technikát alkalmazva.
Mint azt Bodor Kata elmondta, Schinwald a biedermeier egészen érdekes megközelítését választja: belőle ez a stílus szkepticizmust és ellenállást vált ki, amely az alkotásain egyértelműen tetten érhető. Schinwald és Zékány Dia – akinek két festménye szerepel a tárlaton – biedermeier reflexiói azt mutatják meg, hogy egy egykor népszerű műfajban milyen érvényes gondolatok fogalmazódhatnak meg mai nyelven. A klasszikus és kortárs művek párbeszéde így olyan értelmezési közeget teremt, amely aktualizálja a múlt eredményeit és időtlenné teszi a jelen kérdésfelvetéseit.
A március közepéig látható tárlaton kiállított biedermeier művek koruk gondolkodásmódjának jellemző dokumentumai, a portré műfajának demokratizálódását bemutatva felteszik a kérdést, hogyan gondolkodtak a XIX. század első felében a személyiségről, illetve az egyén és a társadalom viszonyáról. A személyiség és a társadalmi pozíciók megmutatása a kor egy másik műfajára, a szobaportré-ábrázolásokra is jellemző volt, amelyekből szintén látható egy válogatás a tárlaton, többek között Barabás Miklós 1844-es Szobabelsője, amelyen a művész felesége látható.
– Ezek az enteriőrábrázolások első látásra személytelennek tűnhetnek, de ha a portrékkal együtt nézzük, sokkal jellemzőbb képet kapunk a korszakról
– mutatott rá Bodor Kata. Külön szekciót foglalnak el a „kép a képben” jelleggel ábrázolt kis méretű arcképek a tárlaton, ami azért is fontos, mert az ezekből az alkotásokból álló gyűjtemény csupán egy alkalommal került a közönség elé az elmúlt száz évben.
A tárlattal párhuzamosan a Magyar Nemzeti Galériában október 29-től Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a reformkori Magyarországon címmel a korszak festészetét bemutató nagyszabású kiállítás látható.
