Unalmas pragrafusok
Henri Matisse 1869. december 31-én született Picardia egy kis településén. A törékeny és álmodozó fiú szigorú nevelést kapott, de nem tudott beilleszkedni az iparvidék elzárt közösségének életébe. Szülei vetőmagot és festéket árultak kis vegyesboltjukban. Egyértelmű volt a számára, hogy ő folytatja az üzletet, de gyenge egészségi állapota meghiúsította a terveit. 1882–1887 között humángimnáziumba járt, majd két évig jogot tanult Párizsban, és bár unalmasnak tartotta a paragrafusokat, kitüntetéssel szerzett diplomát, majd ügyvédbojtárként helyezkedett el.
Krikszkrakszok az aktákon
1890 nyarától vakbélgyulladás következtében majdnem egy évig ágyban kellett feküdnie. A kórházban a szomszéd ágyon egy szövetgyáros ember képes levelezőlapok után tájképeket festett, ami nagyon tetszett Matisse-nak. Az ötlet édesanyjának is annyira megtetszett, hogy legközelebbi látogatásakor festőkészlettel ajándékozta meg fiát, hogy ne unatkozzon. A húszéves ifjúban fellángolt a festészet iránti szenvedély. Amikor hazakerült a kórházból, otthon a lábadozása alatt is folytatta a festést. E vonzalom már régebben is lappanghatott benne, mert már ügyvédbojtárként beiratkozott egy rajziskolába, ahol leendő textiltervezőket tanítottak. Az oktatás reggelente héttől nyolcig folyt egy épület padlásterében. Miután meggyógyult, visszatért Párizsba.
Főnöke nem győzte figyelmeztetni, hogy a bírósági akták margóit ne firkálja tele ábráival.
Terített asztal
1891-ben felvételizni szeretett volna egy képzőművészeti felsőoktatási intézménybe, az École des Beaux Arts-ra, de nem sikerült a vizsgája. Látogatta az Iparművészeti Főiskolát is, majd újra próbálkozott a felvételivel. 1895-ben, 25 éves korában sikerült bejutnia. 1897-ben impresszionista stílusban festette meg Terített asztal című képét, melyet sokan támadtak. Még tanárának, Gustave Moreau-nak sem tetszett, mert ő inkább a szimbolista stílust szerette, mégis megvédte tehetséges tanítványa munkáját a felháborodott bírálókkal szemben, támogatta Matisse kísérletezőkedvét.
Vadak
1905-ben a Salon d’Automne-on Matisse, Derain, Friesz, Manguin, Marquet, Puy, Rounault, Valtat és Vlaminck képeit együtt állították ki. A nagy sajtóvisszhangot kiváltó megnyitón a legélesebb felháborodást Henri Matisse Nő kalappal című képe váltotta ki. Az eseményen jelen volt a Gil Blas című lap kritikusa, Louis Vauxcelles – ő nevezte őket írásában ironikusan Fauves-nak („vadaknak”). Az elnevezés gyorsan elterjedt, az 1906-os Salon des Indépendants-on már mindenki így hívta őket. Az 1905–1910 között kiteljesedő fauvizmus irányzata új értelmet adott a színeknek: kifejező és rendszerezőelemként tekintett rájuk, és elszakította a „szó szerinti” értelmezéstől.
Ha zölddel festek, az nem a füvet jelenti; ha kékkel, az pedig nem az eget
– magyarázta Matisse.
A mozgalom hamar széthullott, Matisse azonban élete végéig csak tiszta színekkel élt, ennyiben fauvista maradt, és folytatta a színek és a rajz egyensúlyának keresését.
Boksz Picassóval
1906-ban tartotta Matisse második önálló kiállítását, 55 képpel, három szoborral, rajzokkal és metszetekkel, a Druet galériában. Részt vett az 1906-os Salon d’Automne-on. Ez évben találkozott először Picassóval Párizsban. Matisse sok technikai tanáccsal segítette Picassót, bemutatta néhány műgyűjtőnek, közösen is kiállítottak. Matisse Picassóba egy személyben életre szóló barátot és riválist is talált, viccesen bokszmeccsként jellemezte a kapcsolatukat.
Odaliszkok
1910 körül gazdag plasztikájú kisbronzokat is mintázott. 1913-ban New Yorkban 13 képpel szerepelt, amikor műveit Chicagóba szállították, Kék aktját jelképesen elégették, ami jó reklámot jelentett számára. Új ihlető forrásokat keresett, lenyűgözte a keleti művészet, a perzsa miniatúrák és szőnyegek, a japán metszetek. 1922-ben készült el az Odaliszkokról sorozat – 1919 és 1929 között mintegy 50 odaliszkot ábrázoló kép született. Ekkor volt Matisse modellje Henriette Darricarrére, aki 1920-tól 1927-ig modellkedett neki. Legtöbb odaliszk témájú festményét, köztük Dekoratív alak ornamentális háttér előtt (Figure décorative sur fond ornamental) címűt és több szobrát róla mintázta.
Az első világháború elejétől a Riviérán élt, nagyrészt Nizzában és környékén lakott. Festményei veszítettek merészségükből, eszközei választékosságukból. A korszak sok festőjéhez és zeneszerzőjéhez, például Pablo Picassóhoz és Igor Sztravinszkijhez hasonlóan, Matisse is a klasszicizmus modernizált formáját választotta.
„Ollóval festés”
Életének utolsó éveiben Matisse tolószékbe és ágyba kényszerült. A festés egyre nehézkesebbé vált számára, így egy új technikát kezdett alkalmazni: papírból vágta ki a formákat és felragasztotta őket, ezt nevezte ollóval festésnek. 1920-ban használt először papírkivágásokat, amikor A fülemüle éneke című balett táncosainak ruháját tervezte, de ekkor ezt a technikát még csak segédeszközként használta. 1943-tól lett a papírkivágás a fő technikája, jelentős újítás volt, és ágyhoz kötött egészségi állapotában kerekesszékéből is tudott így dolgozni. Asszisztensnőjére bízta a papír gouache-sal való befestését, melyből aztán kivágta formáit, majd kollázst készített belőlük. 1954. november 3-án halt meg, élete utolsó pillanatáig dolgozott.
Matisse a Szépművészeti Múzeumban
Majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt, 2022. november 1-jén zárta be kapuit az akkor már – a nagy érdkelődésre való tekintettel – meghosszabbított Matisse-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A párizsi Centre Pompidou – Musée national d’art moderne remekműveire épülő tárlat az első Matisse-kiállítás volt Magyarországon, mely több mint száz művet vonultatott fel, s vezetett végig a művész életművének minden meghatározó szakaszán a fauve periódustól egészen a késői gouache papírkivágatokig.
