A kurátor hozzátette, hogy a kiállításon láthatók az alkotó legfontosabb ökológiai projektjeinek a fotódokumentációi is. A már említett Búzamező –szembesítés mellett hasonlóan jelentős volt a Fahegy – élő időkapszula (1982–1996) című kollaboratív projektje is, amelyben 11 ezer ember ültetett el 11 ezer fenyőfát Finnországban, egy szintén kizsigerelt, egykor bányaként használt földterületen. Ezzel Agnes Denes gyakorlatilag egy teljes ökoszisztémát kísérelt meg helyreállítani.
Nagyon fontos eleme az ökológiai munkáinak, hogy rendszerint közösségi léptékben gondolkozik – gyakran bevonja a helyi közösségeket is, akik ezáltal nemcsak szemlélői, de részesei is e projekteknek, mely felkelti bennük a környezet iránti gondoskodás vágyát.
Agnes Denes különféle médiumokat és tendenciát ötvöző alkotásaiban az elsők közt vonta be az ökológiai szemléletet a képzőművészetbe, ráérzett arra, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő ipari termelés és a természeti erőforrások túlhasználása a környezet és az ökológiai szempontjából egy ponton túl fenntarthatatlan lesz. – Ezeket az intő jeleket a projektjei révén korán, már az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején megfogalmazta, amikor még kevéssé foglalkoztak a környezetvédelem vagy az ökotudatosság témáival.
A mai korból visszatekintve persze egészen más perspektívából látjuk Agnes Denes műveit, mondhatjuk, hogy a jelenből visszatekintve látnoki erejük van. Amit ő akkoriban jelzett, mára beigazolódni látszik
– húzta alá a kurátor.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!