Búzamező New York közepén – A világ egyik legelismertebb land art művészének alkotásai Budapesten

– Amit ő akkoriban jelzett, mára beigazolódni látszik. Ráérzett arra, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő ipari termelés és a természeti erőforrások túlhasználása a környezet és az ökológiai szempontjából egy ponton túl fenntarthatatlan lesz – fogalmazott lapunknak Kumin Mónika, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, akivel a nemzetközi kortárs művészet meghatározó jelentőségű alakjáról, Agnes Denesről beszélgettünk. A Szépművészeti Múzeum új, A logika rendszerei – a rendszerek logikája: Agnes Denes művészete című tárlata a magyar születésű, New Yorkban élő művész rajzaiból és fotóiból válogatva tekinti át az életmű összes jelentős műcsoportját és alkotói periódusát.

Fotó: Havran Zoltán

– Agnes Denes első nagy bemutatkozó kiállítása 2008-ban volt a budapesti Ludwig Múzeumban. Azóta eltelt több mint tizenöt év, így már régóta éreztük a szükségét egy új tárlatnak. Részben azért, mert az a tematika, amelyet az ő művei felvetnek: a fenntarthatóság, az ökológiai tudatosság, a környezetre való gondoskodó odafigyelés a mai világban igen aktuális, és nagyon időszerűvé teszi Agnes Denes művészetét – mondta lapunknak az kiállítás előzményeiről Kumin Mónika, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, a tárlat kurátora. 

A tárlaton láthatók az emblematikus Piramisok-sorozat darabjai is. Fotó: Havran Zoltán

Kumin Mónika szerint itthon nem ismeretlen Agnes Denes neve. – Ha nem is a teljes életművét, de egy ikonikus projektjét, az 1982-es Búzamező – szembesítés című környezettudatos munkáját sokan ismerhetik. Manhattan pénzügyi központjában, egy elhagyatott törmeléklerakó területen búzát vetett önkéntesek segítségével, aztán a búzát nevelgették, learatták, majd a betakarított búzamagokat eljuttatták a világ nélkülöző országaiba. Ez akkoriban a maga nemében egy teljesen egyedülálló, különösen erős projekt volt, az ipar, a gazdaság, a felhalmozás, a fogyasztói kultúra elképesztően éles kritikája, és talán még ma is az. 

A Búzamező – szembesítés egy olyan hivatkozási ponttá vált a jelenkor ökotudatos művészete számára, amelyet szinte minden tematikus kiadványban, tematikus kiállításon megidéznek

– emelte ki a kurátor, akivel arról is beszélgettünk, megfogalmazható-e, melyek Agnes Denes művészetének alappillérei. Mint elmondta, a művész legfontosabb üzenete az, hogy az emberi létezés véges, és nagyon nem mindegy, hogy az emberiség mit örökít át a jövő generációi számára. Agnes Denes az ökológiai és társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, művei a globális túlélés kihívásaira reflektálnak. 

Fotó: Havran Zoltán

Denes javaslata, hogy az ember próbálja egy kicsit szorosabbra vonni a természethez fűződő, mára elég lazává vált köteléket. Szeretné, hogy figyeljünk a környezetünkre, a természetre, és hogy azt a hatalmas tudást, amit az emberiség felhalmozott az évszázadok során, próbálja meg a bolygó megóvására fordítani.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen koncepció mentén rendezték be a tárlatot, Kumin Mónika elmondta, hogy szerettek volna minél teljesebb képet adni Agnes Denes életművéről, ezért az egészen korai, 1960-as évektől készült filozófiai rajzaitól kezdve az összes jelentős grafikai sorozatából mutatnak műveket. Láthatók az emblematikus Piramisok-sorozat darabjai, illetve az olyan analitikus művek is, mint az Izometrikus rendszerek izotropikus térben – térképvetületek, amelyeken a Föld bolygó különféle torzításaival kísérletezett. E sorozatokban Denes olyan elvont témákat érintett, mint a tudás vagy a logika mibenléte, illetve a megismerés határai, melyeket elképesztő finomsággal, részletességgel megrajzolt grafikákon mutatott be.

A kurátor hozzátette, hogy a kiállításon láthatók az alkotó legfontosabb ökológiai projektjeinek a fotódokumentációi is. A már említett Búzamező –szembesítés mellett hasonlóan jelentős volt a Fahegy – élő időkapszula (1982–1996) című kollaboratív projektje is, amelyben 11 ezer ember ültetett el 11 ezer fenyőfát Finnországban, egy szintén kizsigerelt, egykor bányaként használt földterületen. Ezzel Agnes Denes gyakorlatilag egy teljes ökoszisztémát kísérelt meg helyreállítani. 

Fotó: Havran Zoltán

Nagyon fontos eleme az ökológiai munkáinak, hogy rendszerint közösségi léptékben gondolkozik – gyakran bevonja a helyi közösségeket is, akik ezáltal nemcsak szemlélői, de részesei is e projekteknek, mely felkelti bennük a környezet iránti gondoskodás vágyát.

Agnes Denes különféle médiumokat és tendenciát ötvöző alkotásaiban az elsők közt vonta be az ökológiai szemléletet a képzőművészetbe, ráérzett arra, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő ipari termelés és a természeti erőforrások túlhasználása a környezet és az ökológiai szempontjából egy ponton túl fenntarthatatlan lesz. – Ezeket az intő jeleket a projektjei révén korán, már az 1960-as évek végén, a 70-es évek elején megfogalmazta, amikor még kevéssé foglalkoztak a környezetvédelem vagy az ökotudatosság témáival. 

A mai korból visszatekintve persze egészen más perspektívából látjuk Agnes Denes műveit, mondhatjuk, hogy a jelenből visszatekintve látnoki erejük van. Amit ő akkoriban jelzett, mára beigazolódni látszik 

– húzta alá a kurátor.