A Kék Bolygó Alapítvány támogatásával a Kairosz kiadónál megjelent Gyerekek a nagyvilágból – A jégvilágtól a trópusokig című könyv igazi különlegesség mindenkinek, aki a fiatalok életkörülményein keresztül szeretné megismerni Földünk legeldugottabb szegleteit is. A közel négyszáz oldalas, kiváló minőségben kinyomtatott kötet rengeteg, Juhász Árpád által készített képpel és harminc lebilincselő történettel olyan helyekre repíti el az olvasót, mint Grönland, Mexikó, Peru, Kambodzsa vagy Nyugat-Új-Guinea.
A történetekben a szerző saját régebbi tapasztalatait írja le, frissítve az aktuális statisztikák adataival. Juhász Árpád kíváncsi volt, hogy a nagyvilág gyermekei milyen családban élnek? Járnak-e iskolába? Létezik-e még gyermekmunka? Növekszik-e hazájukban a népesség? Hozzáférhetnek-e a technikai civilizáció vívmányaihoz? Vallásosak-e? Becsülik-e természeti környezetüket, óvják-e a múlt emlékeit? Kérdéseire sokféle választ kapott, ezekből merített a nagy utazó e kötet oldalain.
Számos ország titka feltárul előttünk Juhász Árpád kötetének köszönhetően
A könyv egyik legmegrázóbb története Kambodzsáról szól, hiszen ez az az ország, ahol 1975 és 1979 között a világ talán legtébolyultabb népirtása zajlott a kommunista Pol Pot vezetésével, aki egy értelmiség nélküli paraszttársadalmat akart létrehozni.
Haláltáborokba hurcolták a tanárokat, a vallási vezetőket, esetenként embereket csak azért, mert szemüveget viseltek. A legördögibb ötlete volt, hogy a gyerekeket saját szüleik titkainak elárulására, sőt apjuk, anyjuk megölésére kényszerítsék
– írja a neves geológus. Azonban a Hitlerhez és Sztálinhoz méltán sorolható Pol Pot rémuralma után is van élet. A helyiek ugyan nagyon nehezen beszélnek a múltról, de igyekeznek azt feldolgozni és gyerekeiknek egy jobb jövőt biztosítani.
A kötet révén eljuthatunk Grönlandra is, ahol több kutya él egy-egy településen, mint ember, köszönhetően az idegenforgalomnak és a szánhúzó versenyeknek. Sőt az is kiderül, hogy itt nem a jegesmedvék számítanak a legveszélyesebb állatoknak, hanem az elkóborolt, falkába verődött kutyák. Szerencsére a dánok presztízskérdésnek tekintik, hogy az inuitok európai szinten éljenek, így itt mindene megvan a helyi gyerekeknek.
Nem úgy, mint a Titicaca-tavon, Peruban, ahol a gyermekszegénység kirívó példáját látta Juhász Árpád. Itt 3800 méter tengerszint feletti magasságban élnek az uro indiánok, úszó nádszigeteken. „Ebben a rideg környezetben félig ruhátlan, mezítlábas gyerekek élnek. Lábuk szinte lila a hidegtől” – fogalmaz a szerző, aki hozzáteszi, hogy „ez az életforma idegenforgalmi attrakcióvá vált, díszes hajókon szállítják a turistákat az úszó nádszigetekhez.”
Juhász Árpád 109 országban fordult meg, ezt a könyvet mégis egy olyan írással zárja, ami az otthonáról és a saját gyerekkoráról szól. Megtudhatjuk, hogy hatévesen már cserkészkedett, majd ennek betiltása után az őrsük egy részével indiánokká vedlettek át. Az indián keresztségben azután – nomen est omen alapon – a Kóborló Farkas nevet kapta, amelyhez a mai napig hű maradt. Nagy szerencsénkre azonban a kóborló mindig hazatért és úgy döntött, hogy a nagyvilágban szerzett tudását és tapasztalatait megosztja velünk, magyarokkal.
