A hangversenyt nyitó kompozíció Wolfgang Amadeus Mozart tizenhárom hangszerre írt B-dúr szerenádja, vagy ahogy gyakran nevezik, a Gran partita. Mint közismert, a szerenádokat eredeti rendeltetésük szerint a régi időkben holdfényes éjszakákon adták elő, meglepetészeneként.
A Megdicsőült éj egy lelki megtisztulást hozó vallomás történetét beszéli el
Ezt követően a romantikus Jules Massenet A szűz utolsó álma című darabja csendül fel, ami igazi különlegesség. A zenekari tétel a főként operáiról ismert francia szerző La Vierge (A szűz) című oratóriumának legnépszerűbb részlete, amely Mária mennybemenetelét vizionálja átszellemült vonóshangokkal.
Arnold Schönberg vonósszextettje, a Megdicsőült éj pedig egy lelki megtisztulást hozó vallomás történetét beszéli el a zene nyelvén. A német költő, Richard Dehmel azonos című versének inspirációja nyomán egy nő és egy férfi párbeszédét jeleníti meg.
A nő megvallja szerelmének, hogy egy idegentől fogant gyermeket hord szíve alatt, a férfi azonban nem fordul el tőle ezért, hanem egy tiszta és szép közös élet reményében sajátjaként fogadja el a magzatot. A XIX. és XX. század fordulóján forradalminak számító szemléletű verset himnikus-átszellemült hangú zenével illusztrálja Schönberg.
A túlnyomórészt fúvósokra komponált nyitószám után ebben az alkotásban a műsorszerkesztés helyrebillenti az egyensúlyt, hiszen a Megdicsőült éj utóromantikus programzenéje két hegedű, két brácsa és két cselló szextettjére íródott, de gyakran szólal meg vonószenekaron, ahogy ezúttal is.
Az éjszaka és a megdicsőülés fogalma teremt tehát kapcsolatot a művek között, amelyek a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjén a Kossuth-díjas Vashegyi György vezényletével megszólalnak meg.
Ha csak futó pillantást vetünk az elhangzó művekre, legelső észrevételünk talán arról szólhat, milyen vonzó stiláris, műfaji és előadói apparátus tekintetében megvalósuló változatosságot kínál az est programja: bécsi klasszika, francia romantika, osztrák századforduló, szerenád, zenekari oratóriumrészlet és egy vonósszextett zenekari változata – egy túlnyomórészt fúvósokra fogalmazott mű (egyetlen nagybőgőszólammal) és két tisztán vonós partitúra.
Ha azonban alaposabban átgondoljuk a darabok témáját és hangulatát, ráébredhetünk, milyen érzékeny, de erős szálakkal kapcsolódnak egymáshoz a kompozíciók:
Mozart szerenádját és Schönberg szextettjét az éjszaka varázsa közelíti egymáshoz. Az emelkedettség, az átszellemültség atmoszférája pedig mindhárom műben meghatározó: jelen van a Gran partita Adagio harmadik tételében, a Mária mennybemenetelét vizionáló Massenet-tételben és Schönberg sűrű kromatikájú utóromantikus alkotásában is.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenye tehát különlegesen koherens műsort kínál a közönségnek: olyan összeállítást, amelyben látszólag nagyon különböző darabok szólalnak meg, ám a korok, stílusok eltérései ellenére a kompozíciók hátterében rokon gondolatok körvonalazódnak.
