Engem nem rejtett rabul, de illik a dokumentumfilmhez, ami viszont nem különösebben izgalmas vagy mélyreható. A lelki fájdalmakkal teli gyerekkor után megszületik a mitikus Elton John-alak (amit az énekes-dalszerző Winifred Atwell, Little Richard és Jerry Lee Lewis hármasából gyúrt össze, tudattalanul is ők gyakorolták rá a legnagyobb hatást). Majd következik a karriercsúcs drogoktól és alkoholtól mámoros árnyoldala és a sztárokat fenyegető buborékeffektus (amikor a színpadon rájuk irányuló hatalmas figyelemmel egyenes arányban ürül ki a hírességek magánélete), miközben megbízhatóan követik egymást Elton John slágerei.
Ennél a sematikus dokumentumfilmes narratívánál kilométerekkel több izgalmat tartogat a Rocketman című életrajzi musical, ami az Elton Johnt hajtó másság- és kívülállóság-érzetet is összetett kihívásként ábrázolja. De ami a mi szempontunkból most a legérdekesebb, hogy az énekes ehhez is írt egy találó betétdalt az önszeretetről ([I'm Gonna] Love Me Again), és azért is Oscar-díjat kapott. Hogy ez harmadszorra is sikerül-e, február végén kiderül.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!