„Nagyon gyors világban élünk, tehát folyton pörögni kell, folyton képben kell lenni mindennel. Régebben lassabb volt a világ, tehát leveleztek az emberek, be kellett menni a postára, mondjuk egy levélváltás miatt. Tehát több hét is eltelhetett, amíg sikerült kommunikálni” – emelte ki a Poétikon legújabb adásában azokat tényezőket Kopriva Nikolett, ami miatt ma egyre nehezebb egy költőnek lecsendesítenie az elméjét.
Kopriva Nikolett a Poétikonban
„A gyerekkorom még tényleg folyóparton, sétálással, babázással, autózással telt, és nem ültem a telefonomon szerencsére” – idézte fel egy másik kor lehetőségeit a szerző. A folytatásban Kopriva Nikolett a szokatlan képzettársításokról bevallotta, hogy nem tudja, honnan érkeznek hozzá:
Nagyapám kézfején térképpé rajzolódtak a ráncok, mert ezen magyarázza az utcaneveket
– idézte Viola Szandra a Kővé zsugorodott ország ikonikus sorait, majd hazáról, nagyszülőkről kérdezte Kopriva Nikolettet, hiszen az utóbbi két kötete versei e köré a két téma köré szerveződnek.
„A nagypapám a harmadik halottam, és valamiért az ő halála – pedig 84 éves volt –, viselt meg a legjobban, mert úgy éreztem, hogy azzal lezárult a gyerekkorom. Mostanában kicsit pesszimistán látom a világot. Az otthonomban háború zajlik. Az első 17 évem Ukrajnában töltöttem, a családom egy része a mai napig ott él, nagyon szét vagyunk szakítva, többfelé, több országban élünk és nagyon nehezen találkozunk egymással” – mesélt fájdalmas tapasztalatairól a szerző, aki utoljára októberben látogatott haza.
„Én zavartalanul be tudok menni, viszont például apámat nem engedik ki, a testvérem nem léphet be az országba, mert már rengeteg behívót kapott, tehát ilyen nehéz idők ezek és az otthonom kapcsán jutott eszembe ez a kővédermedés” – mesélt arról a Kopriva Nikolett, hogy miért a Kővé zsugorodott ország címet kapta verseskötete.
Ezután pedig azt az örömhírt is megosztotta a műsorvezetővel és a hallgatókkal, hogy Munkács után Sepsiszentgyörgyön találta meg új otthonát.
„Sepsire 2022-ben két hétre utaztam írórezidencia programra, és ott ismertem meg a leendő férjemet, Miklóssi Szabó István írót. És igen, azt hiszem, az otthonomat idézi az a táj. A hegyek, a környezet – valamennyire rokon ez az egész. Ahányszor hazautazunk, úgy érzem, mintha az egyik hely a másik meghosszabbítása lenne, tehát köztük van egy határ, de valójában ez nem kéne ott legyen, tehát ez teljesen abszurd, hogy így van” – írta körül a Trianon utáni határok okozta akadályok máig felfoghatatlan létezését Kopriva Nikolett.
