– Ahogyan a színművészetben, úgy a táncművészetben is nagy kihívás egy egyszemélyes darabot előadni. Maximális mentális és fizikai felkészültséget igényel. Hogyan készül rá?

– Előadóművészként úgy szoktam egy szerepre készülni, hogy megkeresem magamban azokat a motivációkat, jellegzetességeket, karakterisztikákat, amelyek a szerephez illenek, majd abból összerakom, mint egy puzzle-t. Érzelmeket vetítek belé, megnézem, hogy mi működik, mi nem, reflektálok rá, és így formálódik szépen, akár egy képzőművészeti alkotás. Mivel e darabban alkotóként is részt veszek, ez egy egészen más dimenziót is behoz. Figyelni kell arra, hogy a struktúra, az arányok, a zeneválasztás és a szimbolika is megfelelő legyen. Fontos, hogy egyik jelenetből logikusan következzen a másik, s hogy a különböző fejlődések egy-egy jeleneten belül koherensek legyenek. Ebben Bozsik Yvette nagy segítségemre van.
– Bozsik Yvette művészi meglátásai, intenciói mennyire érnek össze az ön elképzelésivel?
– Teljes mértékben. Egyszer olvastam valahol, hogy az a jó könyv, amelynek olvasása közben az ember úgy érzi, hogy a saját gondolatait olvassa, holott sosem gondolkodott még a leírtakról. Ebben az alkotási folyamatban sokszor érzem azt, hogy egy nyelvet beszélünk, és szinte egymás gondolatait kitalálva dolgozunk ki újabb és újabb ötleteket. Yvette határtalan kreativitása, ötletei és meglátásai minden nap inspirációt jelentenek.
– A darab Nárcisz és Ekhó mitológiai történetét dolgozza fel, a szeretet és az önszeretet törékeny egyensúlyát vizsgálja, a narcizmussal élők természetrajzát tárja a nézők elé. Egy sokakat foglalkoztató, napjainkban igen divatos témáról, divatos kifejezésről van szó. Ez szempont volt a szüzsé kiválasztásánál?
– Engem nagyon foglalkoztatott ez a téma, felvetettem Yvette-nek, és meglepődve tapasztaltam, hogy őt is érdekli, sőt ő ajánlotta a figyelmembe Barcs Krisztina pszichológiai prezentációját, ami a narcisztikus áldozatok útját mutatja be. Egy nagyon érdekes tanulmányról van szó, melyben a különböző stádiumok a tarot-kártya különböző lapjaival, archetípusaival, szimbolikájával jelennek meg. Ez nagyon inspiráló volt, részben ezt a megközelítést alkalmaztuk a darab struktúrájának a kialakításánál: itt is megjelenik a bolond, az ördög, a mágus, a remete vagy az akasztott ember. A mozgáskreációs folyamatban, a színpadképben, a zeneválasztásban ezeket a megközelítéseket, ezt a szimbolikát vettük alapul.