Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa lapunk kérdésére válaszolva elmondta, hogy a címben megjelenő „szerelmi szabadságharc” kifejezés arra utal, hogy több szinten is zajlott a küzdelem. Nemcsak külső, látványos frontokon a szülőkkel és a társadalmi közeggel, hanem belül is egy hosszú utat kellett bejárniuk a fiataloknak – különösen Szendrey Júliának – a szerelem beteljesüléséig. Amikor mindezt elérték, publikációikon keresztül is elmesélték mindketten a nyilvánosság előtt, hogyan sikerült idáig eljutni.
Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsolatáról eredeti források alapján
A szerelmi szabadságharc első és leghosszabb szakasza az a belső küzdelem, amely Szendrey Júlia számára még az apjának és a társadalmi elvárásoknak való látványos ellenszegülésnél is nehezebb volt, mivel egyszerre volt tépelődő alkat és szenvedélyes személyiség.
Júlia naplófeljegyzéseit és leveleit olvasva úgy látom, hogy ez neki még nagyobb kihívást jelentett – magyarázta Gyimesi Emese. – A saját kételyeivel, félelmeivel kellett először megküzdenie. Ezek azért is erősödtek fel benne, mert Petőfi költő mivoltával kapcsolatban azt asszociálta, hogy a költők könnyen szerelembe esnek, de könnyen el is múlik a fellángolásuk. Ő pedig tartós, mély érzelmekre vágyott, félt a csalódástól – hangsúlyozta.
A kötetben a költő 1846 szeptemberében tett, első erdődi látogatásától nyomon követhetjük, hogyan jutott el a lány a dilemmáktól a sorsfordítóan bátor döntésig, a Petőfivel kötött házasságig.
Az irodalomtörténész ismertette a szerelmi szabadságharc második szakaszát is, a nyílt összecsapást Szendrey Ignáccal, amikor eldőlt, hogy bármilyen nyomást is gyakorolnak rá,
Szendrey Júlia gyökeresen más életet választ, mint ami társadalmi helyzete, neveltetése és apja szándékai szerint várna rá. Házasságkötése által nem a vidéki középnemességhez, hanem a pesti polgárság értelmiségi köréhez csatlakozott.
Így nem a rendi társadalom logikája szerint lépett előre, hanem a kialakulóban lévő polgári társadalom világképének megfelelően. Végül Gyimesi Emese kifejtette, hogy a szerelmi szabadságharc arra az imázsra is utal, amelyet a fiatal házaspár önmagáról felépített a korabeli sajtóban. A koltói nászút idején Szendrey Júlia a saját útját kereső alkotóvá is vált. Az Életképekben megjelent naplópublikációi miatt hamarosan „szellemdús” írónőként emlegették a korabeli lapok, az Ábránd című művében pedig bátran hirdette a szerelmi házasság eszméjét, és büszkén vallotta: „sorsom megáldott boldog szerelemmel”.
Gyimesi Emese elmondta, hogy egészen más történészként megírni egy szerelem történetét, mint fikciós szerzőként. A költő és felesége kapcsolatáról még nem született olyan könyv, amely az eredeti forrásokból kiindulva, hitelességre törekedve, a korabeli társadalmi közegek sajátosságait elemezve mutatta volna be a történetüket. Neki ez volt a célja.
Margócsy István irodalomtörténész, a könyv lektora így ír a kötetről:
Hogyan tudhatjuk megközelíteni egy több mint százötven évvel ezelőtti szerelem történetének rejtelmeit? Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatáról az elmúlt időben számos szentimentális és előítéletes kitaláció látott napvilágot, így ideje volt, hogy megszülessék a nagy kísérlet: a korábbi pszichologizáló feltételezéseken túllépve a kor társadalmi viszonyai közé illesszük be a kapcsolatot – s ne érzelmesen, hanem megértően kezeljük a különleges esetet. Gyimesi Emese társadalomtörténeti vizsgálata sok tanulsággal jár – a kort is jobban megismerhetjük, s új dolgokat is gondolhatunk a jól ismert szerelmespárról.
