A legkülönfélébb cigányzenék mutatkoznak be a II. Budapest GipsyFesten, ahol összesen húsz zenekar ad koncertet három napon át, két helyszínen. – A fesztivállal az a célunk, hogy egy olyan hagyományt tudjunk teremteni, ami összehozza a cigány és nem cigány embereket, ahol a bőrszín nem számít és együtt tudunk mulatni, valamint az, hogy megmutassuk az oláh cigányzene sokszínűségét – fogalmazott Rostás Mihály Mazsi, aki szerint lehetetlen az összes fellépő zenekart, előadót felsorolni, de a cigány folkot képviselő zenekarok közül kiemelte a Kalyi Jagot, a Romano Dromot, a Kossuth-díjas Lakatos Mónikát és a Cigány Hangokat, a Kanizsa Csillagait, a MazsiMó-GipsyMót és a Dél-Szerbiából érkező Bojan Ristic Orkestart.
A cigányzene színeit mutatják meg a II. Budapest GispyFesten
A koncertek 19 órától várják a közönséget az A38 hajón, 21.30-tól pedig a Gödör Klubban is elkezdődnek a programok, az After partyn.
A Gödörben a késő esti órákban DJ-szettekre mulathatunk a koncertek után, a hajón pedig megjelenik a mulatós zene is, jön Kis Grofó. – Igyekeztünk megmutatni a cigányzene változatosságát, színeit, irányait. Egy biztos, aki mulatni akar, itt három napig minden este hajnalig táncolhat jobbnál jobb zenékre! – emelte ki a zenész, aki a lovári nyelv fontosságára is gyakran felhívja a figyelmet.
Elmondta, hogy a romani egy olyan világnyelv, hogy aki beszéli, azzal megértik egymást, bárhol is járnak a világban. – Ez csodálatos dolog, ami összekapcsol minket. A Romengóval bejártuk a világot és mindenhol megértettük a cigányokat. Az utánunk következő generáció azonban egyre kevesebbet használja a romanit, általában értik, de nem beszélik. A nyelv megtartására szeretnénk felhívni a figyelmet a dalokon keresztül. Talán ha ezeket a dalokat énekeljük a gyerekeinknek, nagyobb kedvük lesz a nyelvet használni – fejtette ki.
A lovári dalokat is népszerűsítik a három évvel ezelőtt életre hívott Nemzetközi Cigány Dal Napján – augusztus 8-án – a legendás észak-macedón énekes, Esma Redzepova születésnapján. Idén nyáron már nyolc országban, tíz hazai városban rendezik meg az eseményt. – Eddig mindenhol, ahol kezdeményeztük főszervezőként a rendezvényt, nagy örömmel álltak mellénk és országokon átívelve tudunk együttműködni a cigány dal napja érdekében, sokszor lovári nyelven tárgyalva a partnerekkel. Mi ez, ha nem kultúrdiplomácia? – mutatott rá a zenész, akinek célja, hogy az Európai Unió mind a huszonhét tagállamában megszervezzék a Nemzetközi Cigány Dal Napját cigány és nem cigány művészekkel közösen. A nem cigány művészektől az a kérésük, hogy adjanak elő két dalt cigány nyelven a saját repertoárjuk mellett, ezzel is szeretnék felhívni a figyelmet a nyelv használatára, hiszen a nyelv az identitás legmeghatározóbb része.
Ha nem beszélünk cigányul, akkor sok szokás és kulturális jellegzetesség eltűnik a mindennapjainkból. A dalaink pedig a legjobb őrzői a nyelvnek
– fűzte hozzá.
Rostás Mihály Mazsi az európai cigányzenét illetően arról is beszélt, hogy minden országnak megvan az egyedi stílusa, mert az ottani cigányok zenéjére hat az anyaország kultúrája ugyanúgy, ahogy a magyarországi oláh cigányzenére is hatott a magyar népzene.
– Nemrég rendeztek egy konferenciát, ahol az UNESCO-val és Hangvetővel arról beszéltünk, hogy fel lehetne terjeszteni a cigány hallgatókat a UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. A tempós dalokban ugyanis megmutatkoznak az anyaország zenéjének elemei, kultúrája, de a hallgatókban nem. Ezek a dalok imák is Istenhez, mindig megemlítik benne a gyerekeket, a szülőket, a testvéreket és Istent. Ritmustalan dalok, amik zeneileg is hasonlók, a múltról és a jelenről énekelünk benne, a jövőt nagyon ritkán említjük. Ezek minden országban nagyon hasonlók és nem igazodnak az anyaország kultúrájának jellegzetességeihez – jegyezte meg a muzsikus, aki a világot bejárva megtapasztalta, hogy a magyar romákat és más országok cigányságát az a több száz éves fájdalom köti össze, amit közösen éltek meg. Azok a tapasztalatok, amik végigkísérték őket és a felmenőiket.
Van olyan ország, ahol erősebb a rasszizmus hatása, van, ahol enyhébb, de valamilyen szinten mindenhol jelen van. A cigányság mindenhol megtapasztalja, hogy meg kell küzdenünk az előítéletekkel és sokkal többet kell nyújtanunk a társadalomban, hogy elfogadjanak minket, mint a nem cigányoknak. Nekünk, zenészeknek talán szebb az életünk, mert a zenén keresztül olyan emberekkel találkozunk, akik nem sztereotípiákban gondolkodnak
– foglalta össze.
