A 2000-es évek eleje komoly fordulópontot jelentett a szórakoztatóiparban, hiszen míg a televízióban olyan nívós és drámai erejű sorozatok kezdtek hódítani, mint a Maffiózók vagy a Drót, addig Hollywood A Karib-tenger kalózai esetében egy vidámparki játék alapján készített blockbustert. Nem lehet persze a Johnny Depp főszereplésével készült produkciót okolni a stúdiórendszer stratégiájának átalakítása miatt, de utána kezdett kialakulni – különösképpen A vasemberrel és az azt követő, a mai napig nem csillapodó képregény-adaptációk garmadájával – a szinte csakis franchise-okban, régi sikerfilmek remake-jeiben vagy rebootjaiban gondolkodó üzleti modell. Ezzel párhuzamosan pedig a kicsit is egyedi látásmóddal bíró rendezők, forgatókönyvírók és velük együtt a minden korábbinál a pénztermelésre optimalizált rendszerből nem kérő színészek jelentős része is a televízió felé vette az irányt. Azaz a kis képernyő és a nagyvászon alá-fölé rendelt viszonya hirtelen megcserélődött; elsősorban Amerikában persze, hiszen Cannes-ban vagy Berlinben még nem televíziós produkciók versengenek, igaz, a Netflix már kezdi betenni a lábát a hasonló rangos fesztiválokra is. De hogy jön ide a The Last of Us?

És bár a gamerek szubkultúráján kívül nem sok szó esik róla, ahogyan a technológiai fejlődött és a játékok már nem csak a grafikájukkal rivalizáltak egymással, úgy egyre fontosabbá vált a sztori is; és ezen a téren számos sikeres alkotás ugyancsak felülmúlta a biztonsági játékot űző Hollywoodot. Erre az egyik leglátványosabb példa pedig a 2013-ban kiadott The Last of Us volt, amely ugyan a zombifilmes zsáner számtalan sokszor felhasznált elemét gyúrta össze, mégis drámaiság tekintetében leiskolázta a legtöbb moziban bemutatott alkotást. Itt is egy járvány során ment gajra a civilizáció, csupán nem klasszikus élőhalottakról van szó, de a lényeg ugyanaz: a jámbor állampolgárok egy spóra hatására válnak csillapíthatatlan éhségű gyilkológéppé, azaz kettős veszély leselkedik a túlélőkre, a gombák szaporítószerve mellett a fertőzöttek harapása is terjeszti a kórt. Utóbbira azonban egy tinilány, Ellie immunis, az ő vérében lehet az emberiséget megmentő vakcina kulcsa, ezt azonban csak Észak-Amerika jó néhány államával arrébb állomásozó kutatócsoport tudná kivizsgálni. Egy középkorú, terhelt múltú, keménykötésű férfi, Joel azonban vállalkozik arra, hogy átszeli vele a fél kontinenst, az útjuk során – pedig ahogyan az a legtöbb hasonló műfajú történetben lenni szokott – még a szörnyszülötteknél is nagyobb veszélyt jelentenek az emberek, akik a törvényes rend felbomlásával egymás farkasaivá váltak.