A 300×730 cm-es, hét nőalakot ábrázoló, kartonra szénnel készített mű a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen máig látható mozaik 1:1-es terve. A mű a Barcsay 125 jubileumi év egyik kiemelkedő felfedezése, az alkotás a mozaikot kivitelező Csákvári Nagy Lajos és felesége, Csókos Varga Györgyi hagyatékából került elő.
Barcsay Jenő grafikája kiemelkedő művészi értéket képvisel
A grafikát mintegy ötven évig feltekerve tárolták, így a szélei megsérültek. A Magyar Képzőművészeti Egyetem papírrestaurátorai több hónapon keresztül dolgoznak majd a helyreállításán. A mű két különálló részből maradt fenn, így különösen nagy szakmai kihívás lesz az alsó és felső rész pontos összeillesztése.
Képzőművészeti és történeti jelentőség
Barcsay mesteri módon bánt a különféle széntónusokkal, árnyalatokkal és felületi struktúrákkal, ez a mű is egyik lenyűgöző példája klasszikus rajzművészetének. Barcsay későbbi mozaikalkotásai közül kizárólag ehhez az egy műhöz maradt fenn ennyire teljes, életnagyságú terv, így az alkotás különösen értékes.
A szénrajz szoros kapcsolatban áll a Képzővel: Barcsay a mű keletkezésekor már két évtizede tanított az intézmény jogelődjén, a Képzőművészeti Főiskolán.
Külön érdekesség, hogy a mozaikot letevő Csákvári házaspár készítette el a Képző főbejáratánál látható mozaikpadlót is, melyen ma is nap mint nap áthaladnak az egyetem hallgatói, oktatói.
Történeti háttér és előzmények
A monumentális szénrajz történetét Szabó Noémi művészettörténész kutatásaiból ismerjük.
A mű előzménye az 1949-ben készült, Asszonyok című alkotás, amelyet a történelmi események miatt csak 1957-ben mutattak be.
Erre a műre alapozva kérhették fel Barcsayt a miskolci mozaik elkészítésére. A tervrajz elkészítésében valószínűleg László Gyula – későbbi Széchenyi-díjas régész és történész – is közreműködött, aki visszaemlékezéseiben leírja, hogy 1966-ban, a Nemzeti Színház mozaikjának tervezésén is Barcsay mellett dolgozott.
A restaurált művet a nagyközönség először a július 16-án megnyíló életmű-kiállításon láthatja a Magyar Képzőművészeti Egyetem aulájában és Barcsay termében, a Tökéletes egyensúly. Keresztmetszet – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban című tárlaton.
Nem csak festőként alkotott maradandót
Barcsay Jenő 1900. január 14-én született a Kolozs megyében található Katonán. Az erdélyi származású Barcsay szegénységben nevelkedett, gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárott, Szamosújváron és a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte. Apja katonatisztet akart belőle faragni, de ő maga inkább zenésznek készült. 1918-ban behívták katonának, de tüdőcsúcshurut miatt leszerelték, egy évvel később Magyarországra jött, beiratkozott a tanügyi reformokat megélő Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1924-ben fejezte be tanulmányait Vaszary János és Rudnay Gyula növendékeként. Ösztöndíjasként először Párizsban, majd Rómában dolgozott. Első gyűjteményes kiállítását 1922-ben rendezte az Ernst Múzeumban. Főiskolán tanított 1945-től 1974-ig, pedagógiai munkásságának tanulságait több idegen nyelven is megjelenő Művészeti anatómia, valamint Ember és drapéria című könyveiben foglalta össze. Alkotásait 1925-től az Ernst Múzeumban, a Tamás Galériában, a Nemzeti Szalonban mutatta be, és két alkalommal szerepelt a Velencei Biennálén. 1929-től nyarait Szentendrén töltötte, amely festészetének egyik kiapadhatatlan ihlető forrása lett. Kezdetben monumentális hatású figurális képeket, később, főleg Szentendre ihletésére, a konstrukciót erősen hangsúlyozó tájképeket, majd geometrikus absztrakt kompozíciókat festett. Hosszú pályája során kialakított jellegzetes stílusát a szigorú szerkezet és a mély tüzű kolorit nagyszerű egysége jellemezte. Barcsay Jenő 1988. április 2-án hunyt el Budapesten.
